Már várják a foglalkozásokat! Ez annak a jele, hogy nyitnak a világ felé és egyre befogadóbbak.
A mostani foglalkozás Lotilkó meséjén alapult. Ez egy szibériai mese, amely egy olyan emberről szól, aki szárnyakat készít magának, de túl messzire repül, és idegenben elveszik a szárnyakat tőle. A szárnyak nélkülük persze nem képes felemelkedni, és nem tud visszatérni a falujába. Hiába kéri, nem kapja vissza őket, és nem is segít senki neki a visszaszerzésben, mert félnek Teventej haragjától. Végül rájön, hogy bármikor tud új szárnyat építeni, mert rendelkezik azzal a tudással, amellyel az előzőt építette.
Mi is összegyűjtöttük azokat a képességeket, amelyek segítenek bennünket, abban, hogy ne mástól várjunk segítséget, hanem a saját képességeinkben bízzunk. Felírtuk őket azokra a tollakra, amelyekből majd megépítjük a szárnyakat. A gyerekek persze olyanokat írtak ’’erősség”-ként, hogy: okos vagyok, igazat mondok, gyors vagyok, szót fogadok. A pici csak egy virágot rajzolt, de szerintem ez is elég lesz az újrakezdéshez…
Ezeken a foglalkozásokon nagyon változó a létszám. Most kilenc gyerek volt, az előzőn hét, de volt, amikor tizenegy, és olyan is, hogy csak három gyerekkel játszottam. Sok dologtól függ: osztanak-e ebédet, a nagyok elfoglalják-e a padokat, valaki hallgat-e zenét… vagy először az udvaron akarnak játszani velem…