Hétvégén a Mesetérben voltam – tegnap a saját meseteremben tartottam foglalkozást! A kettőt egy mese kapcsolja össze.
Egy királyról játszottunk, aki magokat ad a fiainak, és arra kéri őket, hogy őrizzék meg őket, amíg hazatér. A mesében az egyik fiú ládába zárja, a másik elcseréli, a harmadik elülteti. A csoportban is érdekes megoldások születtek, amikor megkapták a királyfiak/lányok a képzeletbeli magokat; némelyik mag egy karkötő pici földjébe került, volt amelyik szenzoros érzékelőkkel lett körbevéve, és volt olyan is, amelyik a kertben hozott erős hajtásokat, majd virágokat. Megnéztük hangszerekkel, és mozgással, hogy melyik mag hogyan érezhette magát, és elképzeltük, hogy vajon milyen mozgatórugóik voltak a fiúknak, amikor egy adott módon cselekedtek.
A meséhez kapcsolódott egy különleges játék is. Megnéztük a sorsát egy embernek, akik 3 éves korában kap egy impulzust (elültetnek benne egy mondatot (magot)), amely később 13 évesen szárba szökken, majd termést hoz 33 éves korában. Ha le akarom fordítani a gyakorlat szintjére, akkor, hogyan lett valaki ’’szeleburdi karmester’’ ’’akkurátus mérnök’’ becsületes állatorvos” három jelenetbe sűrítve.