Amikor felnőttekkel dolgozom, akkor nagyon komolyan megmérettetik mindaz, amit a mesék tudnak, és persze az is, amit a foglalkozás hozzátesz. Nem a mese miatt,- mert a mesék tudják magukról, hogy egyetemes szinten hatnak-, hanem a résztvevők előítéletei miatt.
Az eladott álom, a korrekt elszámolás és a barátság meséje. Mindkettő jelen volt annak a cégnek az életében, amelyik hozzám fordult, de mindkettő billegett, az egyik fogta, szorította a másikat, és gyakran bekúszott a másik felségterületére. Ilyenkor jobb tisztázni melyik kezünket nyújtjuk az elszámoláskor, és melyiket a segítségnyújtáskor. Nem lehet a kettőt összekeverni, bár segíthetik egymást.
Jukicsi és Moszuke akkor is barátok maradnak, amikor az egyik nagyon gazdag lesz, sőt annak az álomnak a segítségével lesz az, amit a barátjától vásárolt meg.
Ha el tudod engedni egy barátságban a fizikai gazdagság különbségének a dilemmáját, az az alap, de tovább kell menni, és el kell engedni a szellemi gazdagság, és a karrier változatos formáit is. Talán az egyetlen, amelynek hasonlónak kell maradnia, az az értékrend, amely alapján építkezel.
Ha nincsenek egyforma köveink, akkor hiába a korrekt elszámolás…