Szeretem az ír meséket! A természetközeliségüket, a fákban, sziklákban rejtőző szellemeiket, az emberfelettivel való természetes kapcsolódásukat a mindennapokban.
Paddy vörös hajú, csíneket eszel ki, koboldokról, tündérekről gondolkodik és hajóköteleket csomóz. Mi is ugyanezeket tettük, amikor előkészítettük az ír mesét. Majd felléptünk a ’’rath”-ra, amely az ősi ír nyelven földsáncot jelent, és a törzsfőnök szálláshelye volt. Az érzékszervek élesítéséhez egy ír dalt használtunk, amelyet férfiak énekeltek a dublini pubokban.
Mivel a rítusok és a mesék nagyon közel állnak egymáshoz, így mi is feszegettük a határokat. Megalkottuk azt az ősi rítust, amely által a kincs a földbe került, és megszenteltük a kör alakú helyet, ahol ’’ásni’’ lehetett. A mi kincseink a barátság kincsei voltak, amelyet különböző dolgok kísértenek meg a körön kívül. Választ kerestünk arra, hogy mi tudja tönkretenni a barátságot, és meddig lehetük hűek a barátunkhoz.