A foglalkozáson olyan hihetetlen elfogadást és nyitottságot tapasztaltam, amely még ép csoportnál is különleges lenne. Kalandozó tekintetekre és szórt figyelemre számítottam, amelyet 40 percre elkapok majd valahogy. Ehelyett másfél órán át tartó szemkontaktust, kitartó részvételt és mély megélést kaptam.
Bárcsak én tudnám magam ilyen tisztán látni a tükörben, a rossz majd a jó tulajdonságaimat, és tárgyilagosan, köntörfalazás nélkül kimondani.
Ha tőled kérném, hogy írd fel a bölényre mindazt a rosszat, ami veled történt, akkor fel mernéd írni a gúnyos megjegyzéseket,, hogy kinéznek a munkahelyeden, hogy bírálnak, és hogy nem tudod elfogadni a tested?
És ha azt kérném, hogy mozogj tűzmadárként, és táncolj addig, amíg az indulatok ki nem jönnek belőled, akkor megtennéd, úgy táncolva, ahogy még soha nem tetted, vagy csak óvatosan lépkednél?
Ha utána elcsendesednél egy kék anyaggal, amely eloltja a tüzet, és bevihetnéd a csendet és nyugalmat a lelkedbe, az egymásnak mondott szavakkal, akkor mit mondanál?
A kristálygömböt is felmutattuk persze a végén, de ez a boldogság- megélés, már csak nagyon picit adott hozzá ahhoz, amely alapból bennük van! Ezek az emberek bár értelmileg akadályozottak, tisztábban, szebben gondolkodnak, mint bárki közülünk!
Fontos, hogy a fotók közzététele engedélyezve és támogatva van. A résztvevők, a központ és a szülők is fontosnak tartják, hogy ne rejtőzködjenek, hanem büszkén vállalják önmagukat és a foglalkozásokon való részvételüket!
