Tegnap egy csodálatos, érzékeny csoporttal dolgozhattam együtt! Számomra tanulságos, és izgalmas kaland is volt, amely megmutatta, hogy egy filmhez lehet meseterápiát illeszteni, a kettő ki tudja egymást egészíteni. A művészet és az interaktív feldolgozó forma egységet alkot.
Először Szélpál Péter filmje szembesített bennünket azzal, hogy az autizmus mennyi küzdelmet ’’vár el’’ a hozzátartozóktól, akik megoldásokat keresnek a saját és gyermekük létkérdéseikre. Utána magunkban is megkerestük azokat a vonásokat, amelyek mássá tesznek bennünket. Nekünk is vannak ragaszkodásaink. Bennünket is bánt, ha a napirendünktől vagy a biztonságos környezetünktől meg kell válnunk. Az egyik legnehezebb dolog számunkra is az agresszió és a düh kezelése. Ez egy olyan dolog, amelyet le kell csendesítenünk. Óvatosan kell ekkor közelíteni hozzá, mint az örvös medvéhez, fokozatosan kell kérni, hogy csillapodjon, sokszor kell önzetlenül kínálni, és csak nagyon sokára lehet egy szőrszálat kérni tőle.
A film és a feldolgozó foglalkozás mellett, Pétert kérdeztük a terveiről, és beszélgettünk a filmben szereplő szituációkról és karakterekről. Számomra itt a legmegrázóbb az volt, hogy érintettek egybehangzóan állították, hogy azt szeretnék, ha gyermekük menne el előttük. Kegyetlenül hangzott, de azt hiszem mindenki megértette a végén, hogy mit jelent ez!
A program a @[100058609643388:2048:Diósdiak Diósdért #DiDi – http://xn--rdisd-xqa2k.hu/] szervezésében, az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg.