Csütörtökön a középkorban voltam a csoportommal. Egy patrícius családban születik egy gyermek, akinek minden életfordulójánál, döntésénél megjelenik egy ivóedény, ma azt mondanánk bögre. A földre loccsantanak belőle, amikor gyermekáldásért könyörögnek, majd lakomán isznak belőle, amikor papokat vendégelnek meg, később gyógyfőzetet adnak benne, amely megmenti a fiú életét. Néhány év múlva is a kezében van, amikor döntenie kell arról, hogy Magyarországra menjen, vagy a Szentföldre, és akkor is, amikor a királlyal kell koccintania, ha a remeteség helyett a püspökséget választja. Élete utolsó előtti napján egy szerzetestársa adja a kezébe, és ahogyan a tűz mellett boroznak, abban benne van a hegyre vezető utolsó útjuk minden kételye és elszántsága, de persze benne van a gyerekek által belevetített ezernyi mást érzés is.
A képen a kolostori apátok az elkészített főzetet kóstolják. /A fénykép a szülők engedélyével került közlésre/
Az ötlet, hogy egy tárgy köré építsenek egy drámarészletet, a … folyamatából származik.Kosztasz Amoiropulosza Kava Forum24-en. Köszönöm Kostas az ötletedet és a drámában alkalmazott megközelítési módszereidet. Tudom, hogy az eredeti gondolatod nem egészen ugyanaz volt, de én a tárgyat kulcsszereplőként és annak szerves részeként használtam fel a döntési pontokban.