Nekem van otthonom, és neked is…. esetleg lakást bérelsz… Ahol voltam, azoknak nincs, de nagyon nincs… még egy albérletbe költözésre sincs reményük. Ha nekik nincs otthonuk, akkor a gyerekeiknek sincs. A CSAO-ban élnek. Onnan járnak dolgozni, onnan járnak iskolába. Itt laktak a szüleik is, akik fiatalon állami gondozottak voltak. Nem csupán otthon nélküliek ők, de a képességeik is hiányoznak, a szükséges készségek megszerzéséhez.
Ez olyan, mint amikor azt sem tudod, hogy mit csinálj másként ahhoz, hogy más legyen az életed. Állandóan inog valami benned, bizonytalan vagy. Amikor biztos bázisnak kellene lenned a gyerekeid számára, akkor vagy a legnagyobb kétségek között. És örökíted a mintát, a hozzáállást, amelyet nagyon nehéz lesz meghaladni. Itt nem az akarat hiányzik, nem a vágyak, és nem is az út rögös. Itt egyszerűen nem tudsz rálépni az útra. Ezért először önbizalmat kell kapnod, és el kell hinned, hogy benned is van erő, csak utána jöhet bármi.
Egy pici lány, -akinek a csoport minden tagja ’’adott’’ egy energiagömböt-, legyőzte a feszültségbölényt. Előtte belenéztünk a tükörbe és megláttuk magunkban azt, ami gátló, majd megint belenéztünk, és mások látták meg bennünk, ami jó, ami kedves. Persze a történet szerint „Mit látna egy királyfi/királylány benned?” -kérdésre adtuk a választ, és így könnyebb volt elmondani. Kevés dolog van a világon, amely annyi erőt ad, mint amikor mások hiszen benned. Ha mások mondják rólad, még az is szárba szökken, ami csak magkezdemény volt benned.
Milyen lenne a te kastélyodat? – kérdeztem tőlük.
Anyukák: Kicsi és fából van egy erdő közepén. / Három szobája van. / Van benne fürdőszoba/ Egy egyszerű normális kastély….
Nem tudom milyen a „normális” kastély, de az biztos, hogy a végén közösen építettünk egyet!