Toldon, az Igazgyöngy Alapítvány gyermektáborában voltam. Nagyon fontosnak tartom az Igazgyöngy tevékenységét, ezért teljes szívvel megyek hozzájuk!
Egy olyan táborba érkeztem, ahol értelmet nyer a nyár. Akik eljönnek 5 évestől 18 éves korig, azért jönnek ide, mert itt játékkal, kreativitással, gondolkodásra késztető gyakorlatokkal találkoznak. Itt vannak társasok, és vannak hozzá partnerek, és olyanok is, akik segítenek betartani a szabályokat, hogy ne legyen azonnal veszekedés. Sok az önkéntes, én elvegyültem köztük, egynek éreztem magam velük, és páran bejöttek a foglalkozásomra is.
Ha meseterapeuta vagy, és nehéz körülmények várnak rád, akkor vigyél bevált mesét, mert annyi változóra kell figyelned, hogy nem tudsz kísérletezni. (A majd négyórás úton gyakoroltam egy új mesét, és a foglalkozás is készen állt, de mégsem azt választottam, mert kellett a biztonság.)
A bennünk lévő indulatokról játszottunk, a tűzről, amely szeretet vizét várja, amely eloltsa a felesleges lángokat. Megnéztük a tükörben magunkat, és észrevettük azt, amit még mi is takarnánk, mások pedig felfedezték bennünk, ami királylányi(fiúi) minőség. Megvívtunk és legyőztük azokat a dolgokat, amelyek bennünket értek inzultus formájában év közben.
A kristálygömb működik mindenhol, minden táborban. Ezeknek a gyerekeknek különösen fontos a képi látásmód kínálta asszociációs képesség fejlesztése. Akkor fognak tudni helyzeteket helyesen megoldani, ha kívülről látják magukat. Nem a mélyen elemző pszichológiai önreflexióra gondolok, hanem csupán arra, hogy meg tudják fogalmazni miben vannak, és ebből mások mit láthatnak.
Nagyon sok erőt kívánok minden igazgyöngyösnek a fejlesztéséhez!! Megyek még hozzátok, amiben tudok segítek! Jó nálatok! Köszönöm, Máté Lencse , hogy hívtok!
