Ennyi ellenszenvet még nem ébresztett mese, mint amennyit a Közgazdasági Politechnikumban az Örvös medve fehér szőrszála. Az első gondolat jogán elmondták a résztvevők, hogyha a feleség visszamegy a férjéhez és végigcsinálja még egyszer azt az utat, az áldozat, az nem lehet a mese vége, a mesének jónak kell lennie, hagyja a férjét a sorsára..
Innen indulva furcsa volt nekik, hogy a férj érzésvilágába helyezkedünk, és onnan fejtjük vissza a saját dühünket a hagymahéjakat jelképező düh-körökön keresztül. Mi lehet a harag mögött? A 17 évesek szerint lehet tehetetlenség, az elvárásoknak való megfelelni képtelenség, a meg nem értés, a félelem, a szomorúság, a fusztráció és a magány. A következő kör arról szólt, hogy; Mire lehet szüksége annak, aki így érez? Meghallgatásra, gondoskodásra, a cselekvés képességére, arra, hogy hagyják békén, megértésre, hangzottak válaszok. Ekkor egy páros gyakorlat keretében 4-4 mp alatt reflektáltunk egymás dühére és megpróbáltuk a mozgatórugókat is beazonosítani.
Később mindenkiét betettük egy vulkánba, és lassított mímes játékkal szabadjára engedtük az immár közös indulatot. Amikor a fiatalok, kimondták, leírták, megmutatták mindezt, akkor már oldani kellett a feszültséget. Ekkor, akinek a legnagyobb volt az érzelmi stressz faktora, középre állt, és megpróbáltuk kilazítani szavakkal. Nehezen ment… Elő kellett venni a kék anyagot, és addig mozgatni, még mindenki elmondta, hogyha más nem segít, akkor mit lehet csinálni a feszültségünkkel. Így vált a mindenki utált meséből egy közös feloldása annak, amit nem fogatunk el magunkban.