„Egy új terület ismereteit egy másik (korábbi) terület alapelvrendszerének a felhasználásával építjük ki” (Carey, Spelke, 1994). Ez a konstruktivista tanulás kiindulási pontja.

Így most a “régi” szakmám egyik alrendszerét, a pénzügyi piacok mozgását alapul véve próbálom meghatározni a konstruktivista tanuláselméletet, egyén számára kínálkozó választási lehetőségeit. Itt is egy-egy szűkebb terület nézek meg, a pénzügyi piacok mozgásánál a portfóliómenedzsmentet (továbbiakban: fekete alapszínnel), a konstruktivista tanuláselméletnél az új tudás befogadásának módját (kékkel jelölve a továbbiakban). Lássuk mindkét területen az alaptéziseket!: 

Alaptézis: A befektetők a várható hasznosságot kívánják maximalizálni a portfóliótartással. (Andor, 2003) (Az értékpapírok többet hozzanak, mint amennyit befektettünk, ezért sokfélét választunk bizonyos portfólióban tartjuk őket)

Alaptézis: A tanulás befogadásának mértékéről és minőségéről (maximális hatóerejéről, hasznosságáról), az új tudás adaptív volta -figyelembe véve a társadalmi elvárások rendszerét- és a korábbi struktúrákhoz való illesztés módja dönt.

Ha képlettel akarjuk megadni: U= E(r) – Aб²(r) →max

Ahol:

Nézzük az elemzést: Amennyiben „A” pozitív szám, azaz a befektető az általában elfogadott kockázatkerülő kategóriába tartozik, a befektetők preferenciatérképe a következő formát veszi fel: másképpen: Ha felnőtt korban valaki elkezd tanulni a tanulási hajlandóság általában pozitív, ezért a preferenciatérkép negatív tartomány nélkül így alakul:

Éljünk néhány egyszerűsítéssel: A befektetés hozamszintje és a hitelfelvétel kamatszintje azonos és mindkettő akadálymentes. A tanulás és a befektetett energia egyenesen arányos, a tanuló minden képzéshez egyformán hozzájuthat, nincsennek információs korlátok.

Tudjuk, hogy egy kockázatmentes befektetés illetve hitelfelvétel, valamint egy kockázatos lehetőség lehetséges kombinációi egy egyenes mentén helyezkednek el.  Tudjuk, hogy a régi ismeretek megtartásának és érvényesítésének lehetősége és az új ismeretek befogadásának kockázata és a vele elért adaptáció mértéke egy –nevezzük- ismeretallokációs egyenesen helyezkednek el.

A befektetők maximális hasznosságát mindig a kockázatmentes lehetőség és a kockázatos lehetőség kombinációja adja. A tanuló tudásának használatánál a maximális hasznosságot a régi és az új ismeretek biztonságos aránya adja.

Az a kockázatmentes és kockázatos befektetés adja a magasabb hasznosságot biztosító kombinációt, amelynél a tőkeallokációs egyenes meredekebb, tehát adott kockázatmentes befektetés mellé nagyobb kockázatos befektetés kapcsolódik. A tudás befogadásánál a korábbi és új tudás kombinációja akkor hasznosabb, ha az ismeretallokációs egyenes meredekebb, azaz egy adott régi tudáshoz kapcsolódó új tudása az egyénnek a világban történő adaptálódásában eredményesebb.

 Nézzük meg hozzá a piaci portfóliót. A modern portfólióelmélet (MPT) szerint a befektető kockázatkerülő és racionális. Azaz a lehetőségük van kockázatuknak olyan módon történő csökkentésére, amely a várható hozamot nem érinti, akkor élni fognak ezzel a lehetőséggel.  A befektetések megosztása (értékpapír-diverzifikáció) ilyennek tekinthető. (Az elméletet Harry Markowitz alkotta meg, amelyért Nobel-díjjal tüntették ki). Rájött arra, hogy a portfólió egészében kevésbé lesz kockázatos, mint külön-külön az alkotóelemei. A részletes levezetését mellőzve, fogadjuk el, hogy a jobb és jobb portfóliók egy olyan tojáshéjat alkotnak, hiszen, ha az egyik eltávolodna a „kupactól” vagyis ára sokkal jobb vagy rosszabb lenne a piac azonnal kiigazítaná az árfolyamát, „visszaterelve őt a tojáshéjba”. A tojáshéj szélén vannak a „kategóriájuk legjobbjai” vagyis akik az adott kockázati szinten a legmagasabb várható hozamot adják.

Ha le akarjuk fordítani a konstruktivista tanuláselméletre akkor a piacon különböző szinten (anyagilag, szellemileg) és mértékben elismert „tudások” vannak. Ha a tanulók élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy számukra a leghasznosabb tudáskombinációt válasszák ki akkor ezt meg is fogják tenni. A piacon ezek a „tudások-végzettségek” egy tojáshéjban helyezkednek el, ha bármelyik ezek közül „kiugrana” például nagyobb jövedelem vagy presztízsértékkel rendelkezne, a piac korrigálná és visszaterelné a kupacba. A kategóriájuk legjobbjai a tojáshéj szélén helyezkednek el.

Mit jelent a tőkeallokációs egyenes és a hatékony portfólió (tojáshéj felső része) metszete (M)?

Nem mást, mint azt, hogy a hatékony értékpapírportfólió mindenki számára azonos, ahhoz alkalmazkodni igyekeznek (tojáshéj felső) csak a kockázatos és kockázatmente befektetések arányában térnek el (tőkeallokációs egyenes). Ahol a kettő metszi egymást az az adott befektető számára az ideális az ő kockázatvállalásához mérten.

Nem mást mint azt, hogy a hasznos tudásra törekvő tanuló számára a piac kínálta tudások elismertsége és elfogadottsága és jövedelmezősége mindenki számára azonos, de annak a kombinációja, hogy milyen arányban és milyen típusú új tudás elsajátítására vállalkozom és hogyan kapcsolom a régi és az új tudásomat egymáshoz az mindenki számára más. Ahol a kettő metszi egymást az az adott tanuló számára az ideális adaptálható tudást jelenti.

 Hivatkozások:

 1 Carey Susan- Spelke Elizabeth Domain specific knowledge and conceptual change.Cambridge University Press Cambridge 1994 169-200 old.

 2.Dr. Andor György, Szabó Balázs Tóth Tamás: III.1.11b . A portfóliómenedzselés alapjai pénzügyi piacok (19- 23 old) – in Dr Andor György: Pénzügyek alapjai BME Gazdaság- és Társadalomtudányi Egyetem  MBA szakirányú képzés Budapest 2003.