’’A tizenkét hónap’’ az idősek klubjában – drámás meseterápiás foglalkozás
Azt mondják, hogy idős emberek úgy tudnak játszani, mint a gyerekek. Szerintem ez csak azokra igaz, akik megőrizték magukban a gyermeket, és 70-80 évvel tudják igazolni annak az optimizmusnak, harmóniakeresésnek az életképességét, amely egy gyermekben még ösztönösen van meg.
Most játszottak évszakokról, vágyakról, vagyonokról. Döntöttek sorsokról, latolgatták egy személyiségváltozásnak az esélyeit. Voltak beépített szereplők a mesében, álltak a kovászos oldalon, és azon is, amelyik lemosatja az életmentő kovászt.
Érdekes, hogy senkinek nem kellett a sok arany… „Én már csak ezt az életet akarom élni, nem másikat…”-mondta egy bácsi. Szerintem is kár lenne elcserélni, nem érné meg…