11-12 éves kamaszoknak tartottam meseterápiás foglalkozást (12 fő). A kamaszok nagyon a jelenben élnek! Minden most történjen meg: A jó dolgok legjobb ha azonnal érkeznek, és itt maradnak, a rosszat pedig, jobb ha nem is jön.
A mesebeli király hangulatingadozásait, egy daradig ’’kezelték’’, még az is szimpatikus volt nekik, hogy minden nap másként viselkedik. Sokszínűnek, izgalmasnak találták az alakját. Amikor azonban a mese után ezt a magatartást gyakorlatokkal kiéleztük, végletesítettük, elvittük a maximumig, és megnéztük azt is, hogy milyen az, amikor már a környezetének is elviselhetetlen, már nem volt olyan rokonszenves ez a hullámzás. Felfedeztük, hogy néha nekünk is vannak örömeink, amiket nehéz elengedni, és vannak bánataink, bántódásaink, amiknek nagyon nehezen várjuk a végét.
A mesebeli király kapott mindenkitől egy gyűrűt, amelyen egy tanács, egy szó volt felírva. Ezt persze magunknak írtuk, de jó volt mégis a királynak címezni!
A gyerekeknek a foglalkozás végén árultam el, hogy mi volt beleírva a gyűrűbe. Megdöbbentek, elgondolkodtak és kint tesztelték a szüleiket, hogy ők mit írnának bele.