Azt mondod tehát, hogy az emberek közti megegyezés dönt arról, hogy mi igaz, és mi hamis?’ – Igaz és hamis az, amit az emberek mondanak ; a nyelvet illetően pedig az emberek összhangban vannak. Ez nem a vélemények egyezése, hanem az életformáé.”(1)

Ezt Ludwig Wittgenstein mondta.  Wittgenstein, akinek az volt a véleménye, hogy a filozófia nem nagy kérdésekből csak puzzle-okból áll és ha megkérdeznénk valószínűleg az etikára is ezt mondaná. Persze ha nem értünk vele egyet lehet, hogy bennünket is megkergetne piszkavassal mint Karl Poppert Angliában (2) aki ”nagy problémákat” szeretett volna látni, nem kis puzzle-okat, de ez már egy másik etikai kérdés.

Erre mondaná Jürgen Olkers, hogy őt biztosan nem bántaná, mert ő még Wittgensteinnek azt a nézetét(3) is el tudja fogadni, hogy az etika nem tudomány, nyelvileg pedig kifejezhetetlen.

Olkersnek volt egy másik gondolata(4) is, amely a témához kapcsolódik: „ A világ csak többes számban ragadható meg az emberek viszont autonóm és független személyek akik autonóm módon építik fel önmagukat! Ebben a társadalomvezérelt személyiségformáló folyamatban a pedagógiának azért nem szabad morálként viselkednie, hogy nyitott lehessen valamennyi lehetséges erkölcsi érték közvetítése felé.„

Ennyire nyitott, esetleges lenne az erkölcsi értékek halmaza? Ennyire relatív lenne, hogy mit fogadunk el közös erkölcsi értéknek? Ez már filozófiai síkra vezet el bennünket és eszembe jut Heller Ágnes, aki azt mondja(5), „hogy olyan az etikának az erkölcs,  mint az irodalomtudománynak az irodalom. Az etika az erkölcsről szól.” Ha filozófiai síkon maradunk akkor etika szempontjából témánkhoz a drámapedagógiához leginkább Christian von Ehrenfels osztrák filozófus nézetei állnak közel. Ő a relativisztikus értékelmélet harcosa és azt mondja(6), hogy „az értékítéletek sem igazak, sem tévesek nem lehetnek. Valóban ezen az állásponton minden értékelést jogosnak kell elfogadnunk. Ha például valakinek valami tetszik, amit mások rútnak találnak, nem mondhatjuk, hogy nincsen igaza. Hiszen az értékeket minden ember maga teremti meg saját magának, tehát az ilyen embert szerencsésnek kell tartanunk, mert ott is talál értéket, ahol más nem.”

Nehéz dolga van azonban a drámapedagógiának és minden pedagógiai ágnak amikor etikai kérdésekkel foglalkozik, mert egyre többen mondják, hogy az értékek, amelyeken eddig nyugodtak  válságban vannak. „A nemrég tovatűnt XX. század kétségtelenül látványos műszaki fejlődésének eredményei mellett sajnos örökül hagyta globális kiterjedésű gondjait”(7)  Kérdés, hogy az internetes létezésre mennyire alkalmas fizikálisan az ember. Elszakadófélben vagyunk a fizikai világtól ez igaz, de vajon az emberek  fel tudják-e oldani feszültségeiket a cyber térben? Alkalmasak vagyunk-e az emberi kapcsolatainkat virtuálisan kezelni? Egyenlőre biztosan nem! Szükségünk van a fizikai síkra a másik ember érzékeléséhez, mélyebb kapcsolatok kialakításához és az emberi érzelmek testbeszéddel történő megéléséhez.  Vannak ideális értékeink hozzá „a jó, igaz és szép ..és  reális értékeink….amelyek valamilyen reális szükséglet kielégítésén alapulnak… a szükséges, hasznos és kellemes.” (8). Ezeket kell megfeleltetnünk egymásnak a megváltozott világunkban is.

A drámapedagógia eszköz lehet az emberi érzések megannyi fajtájának megéléséhez, alkalmas az értékek ütköztetésére és segít kialakítani az adott közösség közös értékrendjét. Miért tudja ezt megtenni?

Egyrészt azért mert olyan kérdésekről játszik a résztvevő, amelyek a valós életben is jelen vannak, olyan dilemmákban, konfliktusokban dönt, amely akár a saját életében is felmerülhet. Csoportban játszik, nem egyedül ezért a másik emberrel közösen kell megélnie dolgokat éppen úgy mint az életben.  Közben védve van, nem ő mondja, hogy magányos, hanem a kismanó az erdőben. Igy bármit mondhat, hiszen egy szereplő bőrében van. A megélt élmény azonban valós, ugyanazokat az érzéseket hozza felszínre, ugyanazok a szavak, ugyanazok a mozdulatok. Olyan mint egy repülőgépszimulátor vezetésének élménye, tudod, hogy nem igazi, de ha vezeted gépet az agyadat nem érdekli, hogy hol vagy, a levegőben vagy egy szobában, a történés ugyanaz. És a legfontosabb, hogy a tapasztalat is a tiéd. Megélted, tudtad kezelni, döntöttél valahogyan és elmondtad a többieknek. Erre épít a drámapedagógia. Ezért lehet erkölcsi értékek felvállalásának színtere, ezért lehet az etika tanításának is eszköze.

Sokféle drámás munka létezik , ezért szeretném sorba venni melyik alkalmas etikai kérdések felvetésére és megoldásokat keresésére. /A drámaformák osztályozásához Gavin Bolton féle felosztást használom kiegészítve Kaposi László drámaformáival (9)/

Az „A” típusú drámás gyakorlatok?

Ilyen gyakorlatok a figyelmet, koncentrációt előhívó gyakorlatok, az improvizációra épülő mozgáskoordinációs gyakorlatok, játék a hangokkal ritmusokkal, térérzékelést segítő formák, ritmusjátékok, dallamalkotás, zenekészítés. Itt is megjelenhetnek erkölcsi kérdések, a résztvevők érzelmeket élnek át, de mivel a gyakorlatok alapvetően rövidek és főleg készségfejlesztésre alkalmazzák őket, így nem igazán alkalmas erkölcsi kérdések feldolgozására.

„B” típusú dramatikus játékok:

Ezek a gyakorlatok leginkább a „mintha” játékokhoz állnak közel, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a dramatikus játék a foglalkozáson zajlik és mind a tanár mind a gyermek vagy felnőtt résztvevő drámaként éli meg.

Jellemzője, hogy nincs időbeli korlátozás, nem törekszik lezárásra, a korlátok közös megegyezéssel születnek, alapértékei a folyamatosság, formálhatóság és spontaneitás. A forma nem körvonalazható, ezért a megfigyelő számára nehéz lehet a megfejtés.

Az órán több aspektusból ránézünk egy adott szituációra/problémára/feladatra: házat építünk, dzsungelben élünk, lovagok vagyunk egy várban, ősemberek a jégkorszak előtt. Én úgy fogalmaznám, hogy „élünk” és ha itt konfliktusok vannak akkor azokkal küzdünk, de ha nincsennek az sem baj! Itt nincs igazán tere az erkölcsi problémák feldolgozásának.

„C” típusú színház

Itt a játszók nem maguknak játszanak, hanem a közönségnek. A színdarabot bemutatásra készítik. A mű lehet, hogy improvizációkból építkezik és rögtönzésekből alakul ki egy-egy jelenet, de a végén majdnem mindig állandó –rögzített- szöveggel dolgozunk. Itt is vannak persze erkölcsi dilemmák és lehet, hogy a próbák során drámajátékokat játszunk vele kapcsolatban, alternatívákat dolgozunk ki, de az előadás maga már nem erről szól. A próbákon lehet, hogy sokan játsszák Hamlet szerepét, de az előadáson már csak egy fogja.

„D” típusú tanítási dráma

Ez az a drámaforma, amely nincs meg konfliktus, erkölcsi probléma nélkül. Van egy történet, amelyben egy főhős válaszút elé kerül, de lehet egy csoport is, amely külső vagy belső problémával szembesül. A játék során „felépítjük” a központi alakot vagy felvesszük a csoportszerepeket kialakítjuk azt a korszakot, helyszíneket, ahol a történetünk játszódni fog. A kontextusépítés után következik a narratív szakasz a bonyodalom bevitele, a konfliktus alapja az esetek túlnyomó többségében valamilyen erkölcsi dilemma. Szabad-e ezt megtennem ilyen körülmények között, hogyan dönthetek még, kinek mit lehet, kell mondanom. Van egy mélyítő szakasz, amelyben a problémámat megnézem a többi szereplő oldaláról is. Itt még jobban átérzem a súlyát, alternatívákat játszok végig és a végén a reflektív szakaszban visszatekintek a döntésemre, visszanézve a legfontosabb pillanatra 10-20 éves távlatból. A játéksor különböző konvenciók, drámatechnikai eszközök között felépítve zajlik. Ezek a konvenciók lehetővé teszik, hogy ne csak egy ember élje meg a döntési helyzetet, hanem mindenki. Például ha Irisz királynőről játszunk (Tündér Lala anyukája) az erkölcsi dilemma az, hogy mit válasszon a hivatását, a becsületét vagy a gyermeke boldogságát?

A 40-50 konvenció közül az egyik a fórumszínház, amely Augusto Boal nevéhez köthető.

„E” típusú szakértői dráma

Az erkölcsi kérdések szempontjából osztja a „B” típusú dramatikus játékok sorsát. Itt a szakértő köntösében kap megbízatást a csoport, hogy alkosson valamit.Az alapkérdés itt sem a konfliktus,  a feszültség, hanem egy tantárgyhoz vagy tantárgycsoporthoz kapcsolódóan egy korszak megismerése egy feladat elvégzése! Tervezzétek meg az iskolátok udvarát (mértan, környezetismeret, logika)! Alkossátok meg Petőfi facebook oldalát (irodalom, vizuális tervezés, személyiségmegismerés a verseken keresztül)!

„F” típusú színházi nevelési program (TIE Theatre in education)

Olyan színházi előadást jelent színészek és/vagy drámapedagógusok által, amely közben vagy a végén a közönségnek lehetősége van a történetet formálni, dönthet a darab folytatását illetően. A közönség részvételekor általában a fórumszínház eszközeivel élnek a nevelési program szervezői. Ennek gyökereit szintén Augusto Boal-nál kell keresnünk, ott is az elnyomottak színházánál, amikor a nézők egy olyan személyt játszhatnak, akit a társadalmi problémák súlya alatt szembesül etikai problémákkal, ezért ennél a drámaformánál is elengedhetetlen szüksége van erkölcsi kérdésekre.

A tanítási dráma és színházi nevelési program lesz tehát az a két terület, amely mélyebben ható erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, mi pedig őket nézzük meg, különösen a TIE programokat.  A formánk már megvan, de miről játsszunk? Mi legyen a témánk? Itt Jonathan Neelands-et(10) hívom segítségül, aki az elérendő céltól teszi függővé a problémameghatározást. Milyen célom lehet?

– A csoportközi viszonyokat szeretném javítani? Erre azért lehet szükség, mert csoportnak belső konfliktusai vannak ezért nem tudnak együttműködni és/vagy a külvilág felé nem tudnak teljesíteni feladatotkat. Ekkor két dolgot tehetek, vagy olyan témát választok, amely erkölcsi kérdéseket feszeget, hiszen a problémáik alapja éppen értékek melletti állásfoglalás vagy a másság elfogadása, a kirekesztés, a klikkesedés stb..vagy a témaválasztást igazítom a játékformákhoz, olyat választok, amelyben sok egész csoportos megbeszélés van, kiscsoportos munkák sokasága, türelmet, koncentrációt tartalmazó gyakorlatok stb.

– Elvont fogalmakat akarok konkrét formába önteni mint a például a hazafiság, humanitás szeretet?

– A nyelvhasználat fejlesztése a cél? Itt is nélkülözhetetlen az érzelmi töltés, mert nélküle nem tudok valódi konfliktust és játékot generálni.

-Valamely gondolat művészi formába öntése? Tulajdonképpen majd minden konvenció, amely nem a tanár hanem a csoporttagok munkájára épít elősegítheti művek létrehozását. Ezek lehetnek néhány pillanatra szólóak mint az állókép, mímes játékok, jelenetek, de lehetnek maradandóak is ha az írás külünböző formáira (levelek, versek) kérjük meg a csoport tagjait vagy rajzokat terveket készíttetünk velük.

– Humán kérésekről szeretnék játszani, mint az igazság, hatalom, közösség?

-Társadalmi problémát szeretnék körbejárni, mint a hajléktalanság, szegénység, rasszizmus?

Ha a célom már adott, akkor választanom kell egy konkrét témát, amelyet feldolgozok, amelyen keresztül arról az erkölcsi problémáról játszom. Ennek lehet alapja egy irodalmi mű, de egy által kitalált történet is. Nem feltétlenül kell drámát választanom, megfelel egy regény egy vers vagy egy mese is. Választhatom például Alessandro Baricco Novecento(11) című regényét ha arról akarok játszani felnőttekkel, hogy  milyen lehet egy teljesen új kihívásnak megfelelni, kihez kell hűnek lennem, magamhoz, máshoz? Válaszhatok felnőttekkel is egy mesét, például Hamupipőke történetet és a nem a főhős oldaláról nézem meg, hanem a mostoha szemszögéből. Milyen az örökbefogadás ha már van két gyermekem? Lehet-e egyformán szeretni őket? Az új apa csak a sajátját szereti?

Ha ismerem a közösséget, akikkel játszom majd, akkor a figyelembe kell vennem a csoporttal kapcsolatban, hogy milyen életkorúak az adott személyek, milyen tapasztalattal rendelkeznek a drámás munkában?  Melyek a csoport erős és gyenge pontjai? Melyen összetételű a csoport? Milyen mélyen gondolkodnak egy adott témáról? (Felszínesen, érdeklődően, mélyen?)

Mielőtt azonban elkezdenénk megnézni, hogyan tudunk erkölcsi kérdésekről játszani, milyen szabadságfokkal rendelkeznek a résztvevő felnőttek, milyen viszonyban vannak közben a drámapedagógussal és milyen felelőssége van a drámai konfliktusok kezelésében a drámatanárnak meg kell értenünk a tanítási dráma és a TIE programok gyökereit.

A tanítási dráma elsősorban angol gyökerű és a fent említett J. Neelands és G. Boltonon kívül Dorothy Heathcote volt az egyik éltanítója. D. Heathcote-nak ami nagyon fontos volt az az elfogadás.” Ha nem fogadnak el az elején nem tudsz játszani” !”  Fiatalkorú elítéltekkel dolgozott. „Fél éven keresztül bankot raboltunk, nekem is részt kellett vennem az eljátszott betörésekben, hiszen csak így nyerhettem el a jogot, hogy azt mondjam:”Van-e vajon ennél jobb út?” (12) Ő volt az, aki partnerként kezelte a tanítványait, gyerekeket felnőtteket egyaránt. „Ön még csak most kezdett oktatni, nemde?” Csak nem akar beállni a szereplők közé? Maga tanár! –Ezt 21 évesen mondták Dorothy-nak  a nevelési tanszéken a tapasztaltabb kollégái. De ő beállt játszani és a tanári szerepbelépés azóta is az egyik legfontosabb konvenciója a drámás munkának. Dolgozott a domináns parancsnok szerepéből, de végig kézben tudta tartani az órát az út szélén heverő koldus szerepéből is.

A TIE brazil gyökerű és a már említett Augusto Boal nevéhez fűződik. Ő egyszerre volt rendező, drámaíró, de foglalkozott drámaelmélettel, és politikával is. Egy olyan időszakban volt (1956 és 1971 között) Sao Paulóban a Teatro Arena igazgatója, amikor katonai puccsok követték egymást, bevezették a cenzúrát. Az 1960-as évek végén már felléptek minden népszínházi kezdeményezés ellen, hiszen a diktatúrák egy idő után veszélyesnek látják a kultúrát saját hatalmukra nézve. Az Arena Színház ettől kezdve harcol a diktatúra ellen, így 1971-ben Boalt letartóztatják, megkínozzák. Ekkor száműzetésbe kényszerül és egészen 1986-ig Párizsban él, de hívják rendezni Németországba és Ausztriába is. Ekkor dolgozta ki az „Elnyomott színháza” elméletét. Alapja Paul Freire Az elnyomottak pedagógiája című könyve volt. Pédaképe és barátja volt Paul Freire olyannyira, hogy azt mondta a halálakor: “I am very sad. I have lost my last father. Now all I have are brothers and sisters”(13), pedig csak 10 évvel volt fiatalabb nála.

Ha megnézzük Boal színházszervezési módszereit, mintha Freire gondolatainak a gyakorlatban való megvalósulását látnánk és megfigyelhetjük ahogyan a pedagógiai elvek élő tanítássá konvertálódnak.

Képzeljünk el egy párbeszédet Freire és Boal között (14):

Freire azt mondja: Az embereknek öntudatra kell ébredniük!  Nem hagyhatjuk, hogy az elnyomottak gondolkodásmódját „annak a konkrét léthelyzetnek az ellentmondásai határozzák meg, amelyben személyiségük formálódott!” Ha ez az öntudatra ébredés megtörténik, akkor képesek lesznek történelmi feladatukat a humanizálást véghezvinni. Boal talán így reagálna: Számomra „állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy meg is változtatjuk a társadalmunkat, nemcsak élünk benne!”

Freire: Én hiszek abban, hogy az öntudatra ébredés csak felszabadító, problémafelvető oktatással lehetséges, amelyben  nem egy tárolóedény a diák feje, amelyet meg kell tölteni egyfajta „bank-koncepció” útján, hanem társfelfedezőként van jelen a diák, és a tanulása során a”megoldott probléma újabbakat vet fel, amelyek egyre több tudás generálnak..míg egyre elkötelezettebbekké válnak!”.  Ez egy folyamat nem más mint a valósággal kialakított párbeszéd.

Boal így reagál: „A színház sem esemény, hanem életmód!  Mindannyian színészek vagyunk. Nézzék meg az előadást, játszanak benne és amikor hazatérnek, játsszák el a saját darabjukat, és vegyék észre azt, ami kiböki a szemük, de soha nem látták meg”

Freire válasza így hangzana: Én fontosnak tartom a tanulás folyamatában a dialógusokat, azért is szerveztem a beszélgető köröket!. Boal: A dialógus elengedhetetlen a színháznál is „ Az emberek között a párbeszéd szokványos és egészséges, minden ember vágyik és képes a párbeszédre, és hogy amint a dialógus monológgá válik, annak elnyomás lesz a következménye.”

Freire: Az  embereknek ehhez kézbe kell venniük a sorsukat és kívülről kell látni önmagukat és elnyomóikat. Boal azt válaszolná: Nálam ez már működik a gyakorlatban is:”ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad neki és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegye sorsa irányítását”. Ez olyan mintha „ a játszó-nézők színpadi akcióit valóságos cselekvéseik főpróbája” lenne.

Freire folytatná: Olyan ez mint „a gyermek születése” „ a megoldás a vajúdásból születik meg” Boal: Nálam a játék katarzisából születik a felismerés, amelyet a nézők elvisznek magukkal!

Freire zárná a beszélgetést: Tudod mi a közös az elnyomott emberekben és a te színházi résztvevőidben? Hogy „El kell dönteniük, hogy ..nézők kívánnak-e lenni vagy cselekvő személyek.. el kell dönteniük, hogy szólnak vagy hallgatnak..engedik-e megfosztani magukat a ..világ alakításához szükséges hatalomtól.”

És elmennének megnézni Boal következő színházi előadását….

A fórumszínház Boal előadásaiban főszerepet játszik.- Az előzőekben láttuk, hogy lehet egy konvenció a tanítási drámában, de lehet egy eszköz a TIE-s előadásoknál.- A módszer azon alapul, hogy a színházi előadás szokásos passzív befogadás helyett a nézők váljanak résztvevőkké. Felkínálja azt a lehetőséget, hogy ők is alakítsák a színházi eseményeket, befolyásolják azt, úgynevezett játszó-nézőkké válnak. A közönség így cselekvő résztvevővé válik.  A Fórum színház tanítani akarja a résztvevőket azáltal, hogy ráébreszti őket saját véleményük kifejezhetőségére és elgondolkodtatja őket etikai kérdésekről.

A fórumszínháznak (15) vannak szabályai vagy inkább úgy nevezném, hogy egy olyan felépítése, fonala, amelyre fel lehet fűzni az eseményeket. Erről ír Augusto Boal a Games for Actors and Non-Actors című könyvében. Először a színészek vagy drámapedagógusok –esetleg mindkét képességgel rendelkező szakemberek- egy olyan jelentsort adnak elő, amely egy adott problémára épülnek. Ez a jelentsor lehet egészen rövid, de lehet egy órás színházi előadás is. Ebben a modellben Boal mindig megjelentet egy úgynevezett protagonistát, aki az elnyomott és természetesen szerepel benne az elnyomó is. Amikor megnézzük a protagonista életéből az utolsó jelenetet már kirajzolódik valamiféle érzelmi, erkölcsi, egzisztenciális  válság, amelyből nem tud kilábalni. A jelenet megnézése után a drámapedagógusok (moderátorok) megkéri a nézőket segítsenek megoldani a főhős problémáját. Újra elkezdődik a jelenet, de bárki megállíthatja, ha azt mondja „STOP”. Ekkor átveszi a főhős helyét a drámapedagógustól a darabban és kipróbálhatja saját ötletét a helyzet megoldására.  A többi szereplőnek improvizálni kell, hogy alkalmazkodjanak az új szituációhoz, ám karakterükhöz, szerepükhöz hűnek kell maradniuk. Mi történik, ha egy erkölcsi kérdésben több néző többféle megoldási módot választ? Ekkor a drámapedagógus két dolgot tehet, ha alkalma és ideje van rá minden verziót kipróbál de legalább a két megoldást. A darab ezekben az irányokban megy tovább és a nézők eldöntik, hogy sikeres volt vagy sem. A nézők kísérleteznek, belülről élik meg a problémát, teljesen belefeletkezhetnek a játékba.

A drámapedagógus felelőssége nagyon nagy, hiszen tőle függ, hogy  hány gondolatot hallgat meg, melyik eseteket hagyja kijátszani, ki tudja-e szűrni az irreális, mágikus változatokat. Eldöntheti merre mennek tovább! Amerre biztosan nem lehet menni az a fizikai erőszak. Ez már nem fér bele a fórumszínház keretei közé, mert a főhősnek nincs más választása mint a viszonterőszak vagy a pusztulás. Fórum Színház egyik legfontosabb dramaturgiai szabálya, hogy még legyen alternatíva.

Mekkora a résztvevő felnőttek erkölcsi döntésének szabadságfoka? Látszólag óriási. Egy valami azonban megkötést jelent. A nézők „megkapják” a főhőst de elveszítik annak jogát, hogy a másik félnek , az elnyomónak legyen igaza illetve, hogy beléphessenek az ő szerepébe is. Az alaphelyzetben amikor átveszik a protagonista szerepét már kialakult erőviszonyok vannak, kialakult jellemekkel, meghatározott morális tartalommal. De a fórumszínház legfontosabb a feladatát így is eléri: Az emberek a problémákat mélyen átélik, meghozzák azokat az erkölcsi döntéseket, amelyeket akár a való életben is meg kell hozniuk, fel is kell vállalniuk a meghozott döntést, hiszen csak akkor valósítható meg, ha a közösség értékítéletén, szűrőjén keresztülmegy.

Nézzük meg milyen a viszony a tanár és a drámajátékban résztvevő felnőttek között? Milyen erkölcsi tartalmak közvetíthetők a különböző tanári szerepvállallásokon keresztül?

Itt a TIE esetében a tanár egyfajta moderátor. Boal a joker kifejezéseket használja, amely ha megnézzünk egy „elnyomottak színháza” szógyűjteményt (16) egyrészt jelenti a „facilitator-t” , aki megkönnyíti a munkát, biztosítja a párbeszéd és a részvétel folyamatosságát másrészt  jelenti a „difficultator”-t, aki kihívások elé állítja a csoportot és folyamatosan kéri a megoldások keresését. Minden esetben partnerséget feltételez a tanár és a résztvevők között. Tulajdonképpen együtt tanulnak együtt alakítják a csoport értékrendjét. Igaz lesz a freire-i mondat , hogy a diákok..társfelfedezőkké válnak”(17)

A színházzal történő nevelési módszernek sok fajtája van. Ha megnézzük az 1. sz. mellékletet látjuk azokat a lehetőségeit, amelyek a felnőttek színházi élményekkel való nonformális oktatását megteremthetik.

Nézzük milyen utat jár be Magyarországon az elnyomottak színházi projektje! Magyarországon már 119 szervezet (18) készít olyan előadásokat, ahol valamilyen drámás nevelési program kapcsolódik hozzá és sok helyen be is vonják a közönséget, de olyan program, amely felvállaltan Boal fórumszínházi technikájával dolgozik kevés van. Olyan pedig még kevesebb, amelyik aktuális társadalmi problémákat is felvállal és azok közül is a hátrányos helyzetű rétegeket érintő kérdéseket. A Panodrama közösségi színház talán az egyetlen.

Önmagát az alkotóműhely és produkciós színház kategóriába sorolja önmagát. A művészeti vezetője Lengyel Anna, aki két állandó dramaturggal (Garai Judittal és Hárs Annával) illetve tíz-tizenöt visszatérő művészeti munkatárssal dolgozik. A műhely színészei közül hárman minden előadásunkban szerepelnek, és munkájuk jellegéből adódóan maguk is egyúttal dramaturgok is, a többi előadó szintén visszatérő így például Csákányi Eszter, Feuer Yvette, Scherer Péter és Schermann Márta nem csak fejenként két-három produkcióban, hanem felolvasószínházainkban és workshopjainkon is fontos szereplők.(19)

A társulat előadásai olyan űrt töltenek be a non-formális művészeti felnőttoktatás világában, amelyből lényegesen többre lenne szükség. Hatalmas feszültségoldó szerepe van ezeknek az előadásoknak és a hozzájuk kapcsolódó drámajátékoknak, ugyanakkor a társadalmi felelősségvállalást is felerősítik, ráébresztik az embereket arra, hogy ha csak ítélkeznek és nem tesznek semmit, akkor világ lehet, hogy arra alakul amerre nem szeretnék. Erről egy mostanában az interneten forgó idézet jut eszembe: „Amikor elvitték …” (Neimöller 20)

A panodrámások az elmúlt években több színdarabot is készítettek.  Az igazság szolgái'” csak az egyik ezek közül. Ez a színdarab és a hozzá kapcsolódó közösségi színházi projekt arról a bírósági tárgyalásról szól, amelyen romákat ítéltek el etnikai alapon, ellenük fordítva a BTK 174/B paragrafusát, amely a kisebbségek védelmét szolgálja (itt a magyarok voltak a kisebbség, akiket etnikai alapon támadtak meg). Ezt a közvélemény úgy emlegeti, hogy a „sajóbábonyi ügy”, ahol megtámadtak egy kocsit a romák, akiket több napja félelemben tartottak.

2012-ben már két ilyen jellegű színdarabot készítettek. Az egyik a  „Tanulni, tanulni, tanulni”, amelyik az oktatási rendszert vizsgálja, a beiskolázások furcsaságait, a szegregációt, a keretszámokat, az életpályamodellt, a  pályaelhagyásokat és az iskolai erőszakot (pofozkodó diák, diákverő tanár) a felsőoktatásban.

A másik darabjuk a „Szóról szóra” éppúgy mint a már említett „Igazság szolgái” a romákról szól, pontosabban a roma gyilkosságokról.  Nagyon erős darabok! Nem csak a témájuk miatt, hanem a verbatim és a részvételi jellegük miatt is. Mit jelent a verbatim? Olyan előadást, ahol a szöveg csak az adott témához kapcsolódó, riportokból, dokumentációkból, peranyagokból származik, tehát a valóságból. Definiálják úgy is magukat mint dokumentumszínház. Mit jelent a részvételi forma? Felkínálják a lehetőséget, hogy a közönség a színészekkel együtt alakítsa az előadást és a résztvevő felnőtt nézők közösen hoznak erkölcsi kérdésekben döntést, így a színházi előadás szokásos passzív befogadás helyett a nézők váljanak résztvevőkké.

A panodrámások a fórumszínház „legislative theatre” módszerével dolgoznak (lásd: 1.sz. melléklet). Ez kicsit eltér az eddig ismertetett fórumszínház a „direct actiontól”, ahol a főhős szerepébe közvetlenül lépünk. Itt a jelent valamilyen módon befejeződik és a nézőket szakértőként, bíróként kérik fel, hogy dolgozzanak ki alternatívákat és gondolkodjanak el azon, hogy mit tudott volna tenni a főhős és/vagy a többi szereplő, hogy másként alkuljon az élete. Vélemények hangzanak el pro és kontra a szituációval kapcsolatban. Olyan mintha a főhős gondolatai jelennének meg. Ez egy kicsit közvetettebb formának érezhetnénk az előző módszerhez képest, de nagy előnye, hogy itt nem csak a kirekesztett ember oldaláról tudjuk átélni az érzelmeket, hanem a társadalom, a kirekesztő, szegregáló, passzív szereplőinek oldaláról is. Ez utóbbi módszerrel dolgozik az „Igazság szolgái” is.

Eljutunk addig a pontig, míg a tárgyaláson az ügyész és védő elmondja a vád- és védőbeszédet. Ekkor a közönség soraiból 12 esküdt ember kerül kiválasztásra. Ez a 12 esküdt ember dönti el, hogy miben bűnösek a vádlottak és mi nem írható a számlájukra.Több mint 15 előadásra került sor már és majd minden alkalommal más-más esküdszék döntött a romák ügyében.

Természetesen nálunk ez nem okozott törvényváltoztatást, de Boal idejében 13 törvényt alkottak meg ezzel a módszerrel (21)

Hogyan tudnak az esküdtek véleményt nyilvánítani, hogyan törekednek konszenzusra, hogyan engednek teret a sajátjuktól eltérő véleményeknek?  A válasz egyszerűnek tűnik: Ezt mindenki tudja! Az előadások döntő többségénél ezt mégsem bízták rá a sorsra a szervezők!

Persze ha egyetemistáknak játszottak vagy a Budapesti Trafó közönségének akkor a kiválasztás valóban a közönség soraiból történt ! De legtöbbször nem egyetemistákról volt szó, hanem olyan roma emberekről, akik még soha nem beszéltek nyilvánosság előtt pláne nem voltak egy színdarab részesei. Megbíztak ezért két drámapedagógust, hogy tartsanak egy tréninget a potenciális résztvevők számára. Ez 16-17 főt jelentett. Ezt ők workshop-nak hívták és 3 napig tartott. A résztvevők fele roma volt. Igazából tanítás folyt itt, de erre semmi nem utalt, annyira indirekt eszközök voltak, hogy ez el sem hangzott. A drámapedagógiai eszközeivel tanultak érveléstechnikát, jegyzetelést és a jelenetek elemzését. Gyakorolták a mondanivaló többszörös átgondolását, a lényegretörő megszólalást a mondanivaló felépítésének lehetőségeit és összefüggő, összefogott beszédet. Mindezt felelősségteljesen, mert ” amit mondasz a téged minősít nem mást”. De a legfontosabb eredménye a pedagógusok és a résztvevők számára is az volt, hogy képesek lettek előítéletek nélkük fordulni más emberek felé, figyelni a másikra, ténylegesen „akarni” megérteni a másik ember álláspontját  és elfogadni az álláspontját a másságát. Ha megnézzük a záró beszélgetésnek arra a kérdésére adott választ, hogy „Mit visznek haza a 3 nap után?”(22), ez egyértelműen kiderül.

– Olyanok lettünk, mint az óvodások három napra. Ugráltunk, táncoltunk, rohangásztunk, egymás fejére csapdosunk.

– Sok-sok éve éreztem magam utoljára ennyire felszabadultnak, mint itt. Hogy is mondják, úgy átmosta az agyam.

– Átmostuk az agyadat, Marika? Ez elég rémes.

– Nem úgy. Hanem, hogy másképp fogok innen kilépni, mint ahogy idejöttem.

– Én, meg azt, hogy nem szabad rögtön gondolni, meg ítélni valakiről, mert egy dolognak sokkal több oldala van. Esélyt kell adni, megismerni, elgondolkozni és csak azután dönteni.

– Mi hárman több évtizede élünk Héten. Sokszor elmentem már Norbi mellett, meg tudtam, hogy ki ő. De sose beszélgettünk. Ezután ez nem így lesz.

– Nincsen közösség Héten. Ti most elmentek, de mi majd szervezünk itt ilyen hétvégi játszásokat. Hogy ez a jó kis közösségi dolog legyen továbbra is Héten, miután ti visszamentek Pestre.

A drámások szerint a cél a volt, hogy : „..egy hiteles, sokszínű, játékos és érdeklődő csapat” jöjjön össze. „Meg figyelmes, briliáns, morálisan feddhetetlen, nyíltszívű és kellemes modorú is. Sőt, ezen túl még, ha lehetséges lángoló tekintetű, magas homlokú igazság bajnokai, széles vállú férfiak és mesés hajkoronájú nők 12 fős csodás társaságának összeállítása.”(23)  Ezt nem tudom, hogy mennyire gondolták komolyan vagy értették irónikusan, de ahogyan írják létrejött „egy toleráns mikroközösség”, amely „megállja a helyét” az előadáson.

Volt egy másik workshop sorozat is a tréningek mellett. „Több mint 10 héten keresztül, 43 napon át a korábbi kutatásaink során megismert cigány közösségek fiatal felnőttjeivel végzett munka”(24). Ezek leginkább beszélgetések voltak, amelyeknek az volt a céljuk, hogy egyfelől a közösséget aktivizálják  a saját felelősségük felismerésében, problémáik megoldásában és az őket ért igazságtalanság elleni fellépésben… Reményeink szerint igazi párbeszéd kezdete volt ez a szerény vállalkozás.”

„Az első workshop – melyet Galgagyörgyön rendeztünk meg – témája egy olyan helyi incidens vagy incidenssorozat volt, mint mondjuk egy cigányok által elkövetett krumplilopás vagy egy kisebb kocsmai verekedés. A program előrehaladtával egyre bonyolultabb esetekkel foglalkoztunk, míg végül Az igazság szolgái produkcióhoz kapcsolódva a sajóbábonyi eset közösségi színházi feldolgozásával fejeztük be workshopsorozatunkat.”(24)

Honnan lehet tudni ezeket az apró részleteket a projektről? Szerettem volna az egyik drámapedagógussal -akit személyesen is ismerek- interjú készíteni, de külföldön van éppen egy féléves drámás kurzuson.

A próbanaplókat tudtam csak megnézni.  Átnéztem az összes naplót és végigolvastam az összes kritikát, amely megjelent a színdarabról és elolvastam a Lengyel Annával készült interjúkat. Kicsit úgy nyomoztam a projekt után mint ők a dokumentumszínház anyagai után.

Hat napot töltött Sajóbábonyon a 11 fős társulat és minden elérhető emberrel, aki tudott valamit az ügyről interjút készítettek. Voltak olyan roma emberek, akik a rendőrségen nem mertek/akartak beszélni, de a drámapedagógusoknak elmondták a véleményüket az esetről… Elolvasták a több ezer oldalas peranyagot és a jegyzőkönyveket. Megismerték a börtönben ülő elítéltet, akiről kiderült, hogy a helyszínen sem volt, amikor az eset történt. Őt úgy hívják maguk között, hogy a „cigány költő”(25). Adott a társulatnak egy verset, amely a darabban is szerepe. Mesélt a buddhizmusáról és a cigányságáról, arról, hogy ő elfogadja a magyarokat és nem érti azok miért nem őt.

Sok önkéntes csatlakozott a projekthez. Segítők, drámapedagógusok, érdeklődők..,akik nem ebből élnek csak segítettek, mert fontosnak tartották az életrehívását és a működtetését.

A színészeknek , dramaturgoknak azonban ez a munkája.. Miből finanszírozták a projektet?

Az EMMI támogatások(26)  mértéke 2012-ben  a független színházi tevékenység támogatására  a 12,5 millió forint igényelt összegből a megítélt összeg 2,3 millió Ft volt. A mobilitásra vagyis a vendégjátékokra az igényelt támogatás 1mFt volt, amely megegyezett a megkapott összeggel. A független színházak támogatásának halogatása majd csökkentett kifizetése nehéz helyzetbe hozta a társulatot, bár ezzel nem voltak egyedül. A független társulatok és a kormány videó üzenetekben(27) kommunikál ebben az időszakban egymással. 2013-ban a támogatás összege 5 millió forint volt.(28)

Azt írták egy blog-bejegyzésben, hogy „A PanoDráma a független színházi palettán ritka módon (a Krétakörhöz és a Szputnyikhoz hasonlóan) a működési támogatásának sokszorosát (tavaly kb. kilencszeresét) szerzi meg egyéb, jelentős részben nemzetközi forrásból”, amelyek elsősorban EU-s pályázati támogatások.

Kik azok, akik részt vesznek ilyen előadásokon és érdeklődnek utána? Sok olyan ember, aki még soha nem voltak színházban. Rengetegen megnézték azok közül, akkikel riportot készítettek, akik ott voltak a workshop-okon Galgagyörkön, Sajókazán, Budapesten, Hidasnémetiben, illetve Pécsett és Miskolcon, akikkel csak beszélgettek , azok akik előítéletekkel rendelkeznek és olyanok is akik éppen ez ellen tiltakoznak.

A következő bemutató az „Éhség” címet viseli, a workshop sorozat pedig  Észak-Kelet  Magyarország aprófalvaiban fogják lebonyolítani! Kíváncsian várom  a bemutatót!

Hivatkozások, magyarázatok:

1, Wittgenstein, Ludwig, Filozófiai vizsgálódások , Budapest, Atlantisz, 1992. 134. old ford.: Neumer Katalin

2, Hidy Péter tanár úr 1996. szeptemberében tartott előadást az akkor művelődésszervező hallgatóknak Budapesten. Ekkor beszélt Karl Popper és Wittgenstein vitájáról, amely a filozófia problémái vagy puzzlejai körül alakult ki és egy meghívó nyomtatása kapcsán robbant ki és piszkavas való fenyegetéssel ért véget. Atanár úr előadásáról felvétel készült az ő engedélyével.

3, Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 7.o.

4, Oelkers, Jürgen :Nevelésetika. Bp.: Vince K., 1998. 74-123. old.

5, Heller Ágnes előadása Várpalotán a előadása 2013. június 7-én. Az előadás letölthető a köv. linkről: http://www.youtube.com/watch?v=HO0Sl_viWAo

6, Christian von Ehrenfels: System der Werttheorie 1898, O. Reisland, Leipzig

7,. Dr. Pálvölgyi Ferenc: Az erkölcsi nevelés új perspektivái  2004/jan  Mester és Tanítvány c. pedagógiai folyóirat 1. számában  82-97 old.

8, Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba. OPKM, Bp. 1994. 136-157. old.

9, A drámaformák három két forrás együtteséből származnak, amelyeknek az erkölcsi kérdések vizsgálata nem volt része:

                      Gavin Bolton: A tanítási dráma elmélete Marczibányi Téri Műv. Kp.  Budapest, 1993 11-17

                       Kaposi László kiegészítése G. Bolton  felosztásához.

10, Jonathan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában Budapest Magyar Drámapedagógiai Társaság Marczibányi Téri Művelődési központ. Színházi Füzetek 1994 103-104. old. Csak a konkrét célokat használtam fel, magyarázatokat nem tartalmazott.

11, Alessandro Baricco: Novecento című könyve arról szól, hogy egy csecsemőt találnak a Virginian nevűz óceánjáró hajón és az egész életét ott tölti egy nagyon tehetséges zongorista lesz belőle, de soha nem lép ki a szárazföldre. A dráma kérdései lehetnek: Miért kell kilépnie? Milyen szálak fűzik a nevelőapjához a hajóskapitányhoz? Tartozik-e neki valamivel? Jogunk van-e a saját életünket élni?

12, Bethlenfalvy Ádám készített interjút Dorothy Heathcote-tal. Drámapedagógiai Magazin 2006/1 szám. 8-9. old.

13,Daug Paterson: A brief Biography of Augusto Boal Letöltve: http://ptoweb.org/aboutpto/a-brief-biography-of-augusto-boal/   Letöltve: 2013. dec. 29

14, P. Freire és A. Boal közötti párbeszéd a valóságban soha nem létezett, csak én szerkesztettem meg a következő forrásokból idézve illetve alapgondolataikat átvéve:

-Paul Freire: Az elnyomottak pedagógiája / részlet / in: Kozma Tamás-Tomasz Gábor:

Szociálpedagógiai szöveggyűjtemény Osiris Kiadó (2000) (397-416 old.)

Eredeti:Pedagogy of the Oppressed New York The Continuum I. P.G. 71-75, 79-81pg.

-Paul Freire: Az elnyomottak pedagógiája / részlet / in:  Bajusz Klára-Németh Balázs Felnőttoktatási felfogások a 20. században. Andragógiai szöveggyűjtemény  Eredeti:Pedagogy of the Oppressed New York The Seabury Press 27-56 pg.

-The New Observer : Review of Paulo Freire’s Pedagogy of the Oppressed on June 7, 2012 in Book Reviews  http://thenewobserver.co.uk/review-of-paulo-freires-pedagogy-of-the-oppressed/ Letöltve: 2014.02.02

– Multikulturális tartalmak – Interkulturális nevelés programcsomagjának Pedagógu Továbbképzési Kézikönyve Közigazgatési hivatal dokumentumtára  „Empowerment” és egy „jó példa” 102-104 old. http://old.wekerle.gov.hu/download.php%3Fdoc_id%3D2040 Letöltve: 2013.dec.30

–Augusto Boal üzenete a Színházi Világnapon  (2009 márc 27-én) A fordítást a Litera Irodalmi Portál adta közre. http://www.litera.hu/hirek/augusto-boal-uzenete-a-szinhazi-vilagnapon  Letöltve: 2013.dec.28

-Sz. Pallai Ágnes: A Fórum Színház dramaturgiája. 2003 Drámap. Drámapedagógiai

Magazin 2003/1 szám http://www.drama.hu/dpm/1991-010_tartalomjegyzek Letöltve: 2013.dec.31

-Interjú Augusto Boal-lal. Készítette Democracy Now! /A daily independent global

news hour/  http://tophiladelphia.blogspot.hu/2009/05/augusto-boal-19312009.html  Letöltve: 2014.jan.2

15, A fórumszínház lényegét a következő három mű alapján sokan értelmezték:

-Boal, A. (1992) Games for Actors and Non-Actors. London: Routledge. Translated  by: Jackson, A.

-Boal, A. (1995) The Rainbow of Desire. London: Routledge Transl.  by: Jackson, A.

-Boal, A. (1998) Legislative Theatre. London: Routledge Translated   by: Jackson, A.

Fordításokat és értelmezéseket a következő tanulmányokban találtam:

• T-kit Egyenlő esély fiataloknak A fiatalok társadalmi és közösségi részvételét, Együttműködését Fejlesztési Igazgatóság 2005 Európa Tanács kiadványa F-67075 Strasbourg Cedex  http://youth-partnership-eu.coe.int/youth-partnership/documents/Publications/T_kits/8/Hungarian/tkit8_hungarian.pdf  Letöltve: 2013.dec. 20
• Te Mit Tennél? Minden amit a civil kurázsiról tudni akarsz! A projekt egyik alappillére a fórumszínház Láthatatlan színház technikája http://www.temittennel.hu/forumsz.html Letöltve: 2013.dec.20
• Elnyomottak Színházának Nemzetközi Szervezete „Come closer friends, the house is yours” http://www.theatreoftheoppressed.org/en/index.php?useFlash=0 Letöltve:2013.dec.21
• Blog, amely bemutatja a fórumszínházat és híreket ad róla:  http://forumszinhaz.blog.hu/2009/07/20/forum_szinhaz_ahol_a_nezok_is_jatszhatnak#more1257752 Letöltve:2013.dec.21

16, Terms Commonly Used in Theatre of the Oppressed at  Philadelphia Theatre of the Oppressed Letölthető: http://tophiladelphia.blogspot.hu/2011/12/theatre-of-oppressed-glossary.html

17, Paul Freire: Az elnyomottak pedagógiája / részlet / in:  Bajusz Klára-Németh Balázs: Felnőttoktatási felfogások a 20. században. Andragógiai szöveggyűjtemény 115old.

/Eredeti:Pedagogy of the Oppressed New York The Seabury Press/

18, Cziboly Ádám-Bethlenfalvy Ádám: Színházi Nevelési programok kézikönyve L’Harmattan  Kiadó 2013

19,A társulat működésére vonatkozó információkat a következő weboldalról gyűjtöttem: http://panodramaplays.blogspot.hu/search?updated-min=2013-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2014-01-01T00:00:00-08:00&max-results=2 Letöltve: 2013.dec. 30

20, Neimöller Martin versének átirata:  “Amikor elvitték a zsidókat nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Amikor elvitték a cigányokat nem szóltam mert nem voltam cigány. Amikor elvitték a kommunistákat nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a papokat nem szóltam, mert nem voltam pap. Amikor elvitték a hívõket nem szóltam, mert nem voltam hívõ. Most, amikor jönnek értem, már nincs aki szóljon értem.”

21, Barack Obama két 2008-ban írta alá az új törvényt, amely a homofóbiát felvette a gyűlöletbűnök közé Moisés Kaufmann és a Tectonic Theatre Laramie-projekt c. hatására

22, Gábor Sára: “Átmostuk az agyadat, Marika?” a „Mit visztek magatokkal a három napból? „ kérdésre a válaszok PanoDráma próbanapló 2012. november 21.  http://szinhaz.hu/kulissza/49269-atmostuk-az-agyadat-marika-panodrama-probanaplo Letöltve: 2013.dec.30

23, Gábor Sára: “Átmostuk az agyadat, Marika?” – – Egy önkéntes beszámolója a workshopról PanoDráma próbanapló 2012. november 21.  http://szinhaz.hu/kulissza/49269-atmostuk-az-agyadat-marika-panodrama-probanaplo Letöltve: 2013.dec.30  a

24, A PanoDráma tervezett szakmai programja 2013-ban .

http://panodramaplays.blogspot.hu/search?updated-min=2013-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2014-01-01T00:00:00-08:00&max-results=2 Letöltve: 2013.dec. 30

25, Az előadás és a workshop során készített  próbanaplók közül az első:

http://officialtrafo.tumblr.com/post/34291525726/probanaplo-1 Letöltve: 2013.dec.31.

26,  2012-re vonatkozó támogatások az EMMI-től.

Döntési lista a VI. kategóriában nyilvántartásba vett független színházak tevékenységének támogatására meghirdetett 2012. évi EMMI-pályázat I. színházművészeti szervezetek kategóriájában benyújtott pályázatokra vonatkozóan.  Ebben e kategóriában igényelt a Panodráma 12,5MFt-ot és megkapott 2,3MFt-ot.

Döntési lista a Kiemelt művészeti célok támogatására, színházak részére meghirdetett 2012. évi EMMI-pályázat 6. Mobilitás altémában benyújtott pályázatokra vonatkozóan. Ebben a kategóriában igényelt a Panodráma 1Mft-ot, amelyet meg is kapott.

27, A független színházak és a kormány videó üzenetekben kommunikál  ebben az időszakban:http://index.hu/kultur/2012/11/15/januarig_penzhez_jutnak_a_fuggetlen_szinhazak/     http://index.hu/kultur/2012/11/21/kicsinaljak_a_fuggetlen_szinhazakat/

 28, 2013-ra vonatkozó támogatások:

Döntési lista a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek 2013. évi támogatására  meghirdetett pályázat SZÍNHÁZI (1.1 alkotóműhely-színház, 2.1. produkciós színház-színház és 3.1. állandó  játszóhellyel rendelkező társulat-színház) kategóriákra vonatkozóan Pályázati cél: a pályázó 2013. évi, Emtv. szerinti támogatása  A Panodráma az alkotóműhely kategóriában indult a támogatása: 5MFt.

1.számú melléklet:

Az  „Elnyomottak színházának” fajtái a fa törzsének illetve egy-egy ágának megfeleltetve.

Legislative theatre : Mint látható a fórumszínház egyik formája. A. Boal fejlesztette ki, amikor városi tanácsosként dolgozott  Rio de Janeiro-ban, azért, hogy a szavazópolgárok kifejezhessék a véleményüket az őket érintő kérdésekben.