Az „Igazság szolgái” színdarabot és a kapcsolódó programsorozatot szeretném most bemutatni, amely „elnyomottak színházának” egyik szép példája és Magyarországon. Még újnak számít ez a műfaj, csak néhány szervezet, alkotóműhely foglalkozik vele, ilyen a Panodrama alkotóközösség is.

Ahhoz azonban, hogy megértsük a programot meg kell ismernünk a kiindulási alapját, a hátterét és  így egy pillanat erejéig Brazíliába kell mennünk ott is a 60-as évek katonai puccsal terhelt időszakába. Egymást váltják diktatúrák, cenzúrát vezetnek be és fellépnek minden népszínházi kezdeményezés ellen, mert a diktatúra veszélyesnek látja a kultúrát saját hatalmára nézve. Ekkor igazgatja Augusto Boal az Aréna Színházat Sao Paulóban, amely nyíltan felvállalja a diktatúra elleni fellépést. Nem bánnak kesztyűs kézzel Boal-lal megkínozzák és száműzetésbe kényszerítik. Párizsban él, drámákat ír, de hívják rendezni Németországba és Ausztriába is. Ekkor dolgozza ki az „Elnyomottak színházának” elméletét, amelynek alapjául Paul Freire Az „elnyomottak pedagógiája” című műve szolgál. Freire nem csak a példaképe, hanem barátja is volt olyannyira, hogy azt mondta a halálakor: “I am very sad. I have lost my last father. Now all I have are brothers and sisters”(1), pedig csak 10 évvel volt fiatalabb nála.

A szociálandragógiában olyan Paul Freire neve mint a pszichológiában Freud-é. Ha hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatásáról van szó és a programokat elemzünk nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatását. Nekünk most azért is fontos a neve, mert Boal tőle tanul és az összes „elnyomottak színházának” előadása mint például az Igazság szolgáinak színpadra állítása az ő pedagógiai elvein alapul.

Ha megnézzük Boal színházszervezési módszereit, mintha Freire gondolatainak a gyakorlatban való megvalósulását látnánk és megfigyelhetjük ahogyan a pedagógiai elvek élő tanítássá konvertálódnak.

Képzeljünk el egy párbeszédet Freire és Boal között (2):

Freire azt mondja: Az embereknek öntudatra kell ébredniük!  Nem hagyhatjuk, hogy az kirekesztettek, elnyomottak gondolkodásmódját „annak a konkrét léthelyzetnek az ellentmondásai határozzák meg, amelyben személyiségük formálódott!” Ha ez az öntudatra ébredés megtörténik, akkor képesek lesznek történelmi feladatukat a humanizálást véghezvinni. Boal talán így reagálna: Számomra „állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy meg is változtatjuk a társadalmunkat, nemcsak élünk benne!”

Freire: Én hiszek abban, hogy az öntudatra ébredés csak felszabadító, problémafelvető oktatással lehetséges, amelyben  nem egy tárolóedény a diák feje, amelyet meg kell tölteni egyfajta „bank-koncepció” útján, hanem társfelfedezőként van jelen a diák, és a tanulása során a”megoldott probléma újabbakat vet fel, amelyek egyre több tudás generálnak..míg egyre elkötelezettebbekké válnak!”.  Ez a folyamat nem más mint a valósággal kialakított párbeszéd.

Boal így reagál: „A színház sem esemény, hanem életmód!  Mindannyian színészek vagyunk. Nézzék meg az előadást, játszanak benne és amikor hazatérnek, játsszák el a saját darabjukat, és vegyék észre azt, ami kiböki a szemük, de soha nem látták meg”

Freire válasza így hangzana: Én fontosnak tartom a tanulás folyamatában a dialógusokat, azért is szerveztem a beszélgető köröket!. Boal: A dialógus elengedhetetlen a színháznál is „ Az emberek között a párbeszéd szokványos és egészséges, minden ember vágyik és képes a párbeszédre, és hogy amint a dialógus monológgá válik, annak elnyomás lesz a következménye.”

Freire: Az  embereknek ehhez kézbe kell venniük a sorsukat és kívülről kell látni önmagukat és a társadalmat. Boal azt válaszolná: Nálam ez már működik a gyakorlatban is:”ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad neki és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegye sorsa irányítását”. Ez olyan mintha „ a játszó-nézők színpadi akcióit valóságos cselekvéseik főpróbája” lenne.

Freire folytatná: Olyan ez mint „a gyermek születése” „ a megoldás a vajúdásból születik meg” Boal: Nálam a játék katarzisából születik a felismerés, amelyet a nézők elvisznek magukkal!

Freire zárná a beszélgetést: Tudod mi a közös az elnyomott emberekben és a te színházi résztvevőidben? Hogy „El kell dönteniük, hogy ..nézők kívánnak-e lenni vagy cselekvő személyek.. el kell dönteniük, hogy szólnak vagy hallgatnak..engedik-e megfosztani magukat a ..világ alakításához szükséges hatalomtól.”

A kicsit hosszú, de fontos bevezetőnk után nézzük milyen utat jár be Magyarországon az elnyomottak színházi projektje. Magyarországon már 119 szervezet (3) készít olyan előadásokat, ahol valamilyen drámás nevelési program kapcsolódik hozzá és sok helyen be is vonják a közönséget, de olyan program, amely felvállaltan Boal fórumszínházi technikájával dolgozik kevés van. Olyan pedig még kevesebb, amelyik aktuális társadalmi problémákat is felvállal és azok közül is a hátrányos helyzetű rétegeket érintő kérdéseket. A Panodrama társulat talán az egyetlen.

Önmagát az alkotóműhely és produkciós színház kategóriába sorolja önmagát. A művészeti vezetője Lengyel Anna, aki két állandó dramaturggal (Garai Judittal és Hárs Annával) illetve tíz-tizenöt visszatérő művészeti munkatárssal dolgozik. A műhely színészei közül hárman minden előadásunkban szerepelnek, és munkájuk jellegéből adódóan maguk is egyúttal dramaturgok is, a többi előadó szintén visszatérő így például Csákányi Eszter, Feuer Yvette, Scherer Péter és Schermann Márta nem csak fejenként két-három produkcióban, hanem felolvasószínházainkban és workshopjainkon is fontos szereplők.(4)

A társulat előadásai olyan űrt töltenek be a non-formális művészeti felnőttoktatás világában, amelyből lényegesen többre lenne szükség. Hatalmas feszültségoldó szerepe van ezeknek az előadásoknak és a hozzájuk kapcsolódó drámajátékoknak, ugyanakkor a társadalmi felelősségvállalást is felerősítik, ráébresztik az embereket arra, hogy ha csak ítélkeznek és nem tesznek semmit, akkor világ lehet, hogy arra alakul amerre nem szeretnék. Erről egy mostanában az interneten forgó idézet jut eszembe: „Amikor elvitték …” (5)

A panodrámások az elmúlt években több színdarabot is készítettek.  Az igazság szolgái'” csak az egyik ezek közül. Ez a színdarab és a hozzá kapcsolódó közösségi színházi projekt arról a bírósági tárgyalásról szól, amelyen romákat ítéltek el etnikai alapon, ellenük fordítva a BTK 174/B paragrafusát, amely a kisebbségek védelmét szolgálja (itt a magyarok voltak a kisebbség, akiket etnikai alapon támadtak meg). Ezt a közvélemény úgy emlegeti, hogy a „sajóbábonyi ügy”, ahol megtámadtak egy kocsit a romák, akiket több napja félelemben tartottak.

2012-ben már két ilyen jellegű színdarabot készítettek. Az egyik a  „Tanulni, tanulni, tanulni”, amelyik az oktatási rendszert vizsgálja, a beiskolázások furcsaságait, a szegregációt, a keretszámokat, az életpályamodellt, a  pályaelhagyásokat és az iskolai erőszakot (pofozkodó diák, diákverő tanár) a felsőoktatásban.

A másik darabjuk a „Szóról szóra” éppúgy mint a már említett „Igazság szolgái” a romákról szól, pontosabban a roma gyilkosságokról.  Nagyon erős darabok! Nem csak a témájuk miatt, hanem a verbatim és a részvételi jellegük miatt is. Mit jelent a verbatim? Olyan előadást, ahol a szöveg csak az adott témához kapcsolódó, riportokból, dokumentációkból, peranyagokból származik, tehát a valóságból. Definiálják úgy is magukat mint dokumentumszínház. Mit jelent a részvételi forma? Felkínálják a lehetőséget, hogy a közönség a színészekkel együtt alakítsa az előadást és a résztvevő felnőtt nézők közösen hoznak erkölcsi kérdésekben döntést, így a színházi előadás szokásos passzív befogadás helyett a nézők váljanak résztvevőkké.

Ennek eszköze a fórumszínház, amely Boal brazil előadásaiban is főszerepet játszott.

A fórumszínháznak (6) vannak szabályai vagy inkább úgy nevezném, hogy egy olyan felépítése, fonala, amelyre fel lehet fűzni az eseményeket. Erről ír Augusto Boal a Games for Actors and Non-Actors című könyvében. Először a színészek vagy drámapedagógusok –esetleg mindkét képességgel rendelkező szakemberek- egy olyan jelentsort adnak elő, amely egy adott problémára épülnek. Ez a jelentsor lehet egészen rövid, de lehet egy órás színházi előadás is. Ebben a modellben Boal mindig megjelentet egy úgynevezett protagonistát, aki az elnyomott és természetesen szerepel benne az elnyomó is. Amikor megnézzük az utolsó jelenetet már kirajzolódik valamiféle érzelmi, erkölcsi, egzisztenciális válság, amelyből a társadalmilag hátrányos helyzetű szereplő nem tud kilábalni, nem tudja feloldani.

Innen két módszer létezik az egyik, hogy a jelenet megnézése után a drámapedagógusok (moderátorok) megkéri a nézőket segítsenek megoldani a főhős problémáját. Újra elkezdődik a jelenet, de bárki megállíthatja, ha azt mondja „STOP”. Ekkor átveszi a főhős helyét a drámapedagógustól a darabban és kipróbálhatja saját ötletét a helyzet megoldására.  A többi szereplőnek improvizálni kell, hogy alkalmazkodjanak az új szituációhoz, ám karakterükhöz, szerepükhöz hűnek kell maradniuk.  A drámapedagógus felelőssége nagyon nagy, hiszen tőle függ, hogy  hány gondolatot hallgat meg, melyik eseteket hagyja kijátszani, ki tudja-e szűrni az irreális, mágikus változatokat ő döntheti el merre mennek tovább!

Egy másik módszer, hogy a jelenet valamilyen módon befejeződik és a nézőket szakértőként, bíróként kérik fel, hogy dolgozzanak ki alternatívákat és gondolkodjanak el azon, hogy mit tudott volna tenni a főhős és/vagy a többi szereplő, hogy másként alkuljon az élete. Vélemények hangzanak el pro és kontra a szituációval kapcsolatban. Olyan mintha a főhős gondolatai jelennének meg. Ez egy kicsit közvetettebb formának érezhetnénk az előző módszerhez képest, de nagy előnye, hogy itt nem csak a kirekesztett ember oldaláról tudjuk átélni az érzelmeket, hanem a társadalom, a kirekesztő, szegregáló, passzív szereplőinek oldaláról is. Ez utóbbi módszerrel dolgozik az „Igazság szolgái” is.

Eljutunk addig a pontig, míg a tárgyaláson az ügyész és védő elmondja a vád- és védőbeszédet. Ekkor a közönség soraiból 12 esküdt ember kerül kiválasztásra. Ez a 12 esküdt ember dönti el, hogy miben bűnösek a vádlottak és mi nem írható a számlájukra.

Több mint 15 előadásra került sor már és majd minden alkalommal más-más esküdszék döntött a romák ügyében.

Természetesen nálunk ez nem okozott törvényváltoztatást, de Boal idejében 13 törvényt alkottak meg ezzel a módszerrel (7)

Az első módszerét a fórumszínháznak „direct action”-nak hívják a második módszert „legislative theatre”-nak.  Az elnyomottak színházának még több érdekes fajtája is van (1.sz.melléklet), de a gyakorlatban Magyarországon csak e kettőt alkalmazzák.

Hogyan tudnak az esküdtek véleményt nyilvánítani, hogyan törekednek konszenzusra, hogyan engednek teret a sajátjuktól eltérő véleményeknek?  A válasz egyszerűnek tűnik: Ezt mindenki tudja! Az előadások döntő többségénél ezt mégsem bízták rá a sorsra a szervezők!

Persze ha egyetemistáknak játszottak vagy a Budapesti Trafó közönségének akkor a kiválasztás valóban a közönség soraiból történt ! De legtöbbször nem egyetemistákról volt szó, hanem olyan roma emberekről, akik még soha nem beszéltek nyilvánosság előtt pláne nem voltak egy színdarab részesei. Megbíztak ezért két drámapedagógust, hogy tartsanak egy tréninget a potenciális résztvevők számára. Ez 16-17 főt jelentett. Ezt ők workshop-nak hívták és 3 napig tartott. A résztvevők fele roma volt. Igazából tanítás folyt itt, de erre semmi nem utalt, annyira indirekt eszközök voltak, hogy ez el sem hangzott. A drámapedagógiai eszközeivel tanultak érveléstechnikát, jegyzetelést és a jelenetek elemzését. Gyakorolták a mondanivaló többszörös átgondolását, a lényegretörő megszólalást a mondanivaló felépítésének lehetőségeit és összefüggő, összefogott beszédet. Mindezt felelősségteljesen, mert ” amit mondasz a téged minősít nem mást”. De a legfontosabb eredménye a pedagógusok és a résztvevők számára is az volt, hogy képesek lettek előítéletek nélkük fordulni más emberek felé, figyelni a másikra, ténylegesen „akarni” megérteni a másik ember álláspontját  és elfogadni az álláspontját a másságát. Ha megnézzük a záró beszélgetésnek arra a kérdésére adott választ, hogy „Mit visznek haza a 3 nap után?”(8), ez egyértelműen kiderül.

– Olyanok lettünk, mint az óvodások három napra. Ugráltunk, táncoltunk, rohangásztunk, egymás fejére csapdosunk.

– Sok-sok éve éreztem magam utoljára ennyire felszabadultnak, mint itt. Hogy is mondják, úgy átmosta az agyam.

– Átmostuk az agyadat, Marika? Ez elég rémes.

– Nem úgy. Hanem, hogy másképp fogok innen kilépni, mint ahogy idejöttem.

– Én, meg azt, hogy nem szabad rögtön gondolni, meg ítélni valakiről, mert egy dolognak sokkal több oldala van. Esélyt kell adni, megismerni, elgondolkozni és csak azután dönteni.

– Mi hárman több évtizede élünk Héten. Sokszor elmentem már Norbi mellett, meg tudtam, hogy ki ő. De sose beszélgettünk. Ezután ez nem így lesz.

– Nincsen közösség Héten. Ti most elmentek, de mi majd szervezünk itt ilyen hétvégi játszásokat. Hogy ez a jó kis közösségi dolog legyen továbbra is Héten, miután ti visszamentek Pestre.

 

A drámások szerint a cél a volt, hogy : „..egy hiteles, sokszínű, játékos és érdeklődő csapat” jöjjön össze. „Meg figyelmes, briliáns, morálisan feddhetetlen, nyíltszívű és kellemes modorú is. Sőt, ezen túl még, ha lehetséges lángoló tekintetű, magas homlokú igazság bajnokai, széles vállú férfiak és mesés hajkoronájú nők 12 fős csodás társaságának összeállítása.”(8)  Ezt nem tudom, hogy mennyire gondolták komolyan vagy értették irónikusan, de ahogyan írják létrejött „egy toleráns mikroközösség”, amely „megállja a helyét” az előadáson.

Volt egy másik workshop sorozat is a tréningek mellett. „Több mint 10 héten keresztül, 43 napon át a korábbi kutatásaink során megismert cigány közösségek fiatal felnőttjeivel végzett munka”(9). Ezek leginkább beszélgetések voltak, amelyeknek az volt a céljuk, hogy egyfelől a közösséget aktivizálják  a saját felelősségük felismerésében, problémáik megoldásában és az őket ért igazságtalanság elleni fellépésben… Reményeink szerint igazi párbeszéd kezdete volt ez a szerény vállalkozás.”

„Az első workshop – melyet Galgagyörgyön rendeztünk meg – témája egy olyan helyi incidens vagy incidenssorozat volt, mint mondjuk egy cigányok által elkövetett krumplilopás vagy egy kisebb kocsmai verekedés. A program előrehaladtával egyre bonyolultabb esetekkel foglalkoztunk, míg végül Az igazság szolgái produkcióhoz kapcsolódva a sajóbábonyi eset közösségi színházi feldolgozásával fejeztük be workshopsorozatunkat.”(10)

Honnan lehet tudni ezeket az apró részleteket a projektről? Szerettem volna az egyik drámapedagógussal -akit személyesen is ismerek- interjú készíteni, de külföldön van éppen egy féléves drámás kurzuson. Azt mondta nézzem meg a naplókat! A próbanaplókról volt szó. Átnéztem az összes naplót és végigolvastam az összes kritikát, amely megjelent a színdarabról és elolvastam a Lengyel Annával készült interjúkat. Kicsit úgy nyomoztam a projekt után mint ők a dokumentumszínház anyagai után.

Hat napot töltött Sajóbábonyon a 11 fős társulat és minden elérhető emberrel, aki tudott valamit az ügyről interjút készítettek. Voltak olyan roma emberek, akik a rendőrségen nem mertek/akartak beszélni, de a drámapedagógusoknak elmondták a véleményüket az esetről… Elolvasták a több ezer oldalas peranyagot és a jegyzőkönyveket. Megismerték a börtönben ülő elítéltet, akiről kiderült, hogy a helyszínen sem volt, amikor az eset történt. Őt úgy hívják maguk között, hogy a „cigány költő”(11). Adott a társulatnak egy verset, amely a darabban is szerepe. Mesélt a buddhizmusáról és a cigányságáról, arról, hogy ő elfogadja a magyarokat és nem érti azok miért nem őt.

Sok önkéntes csatlakozott a projekthez. Segítők, drámapedagógusok, érdeklődők..,akik nem ebből élnek csak segítettek, mert fontosnak tartották az életrehívását és a működtetését.

A színészeknek , dramaturgoknak azonban ez a munkája.. Miből finanszírozták a projektet?

Az EMMI támogatások(12)  mértéke 2012-ben  a független színházi tevékenység támogatására  a 12,5 millió forint igényelt összegből a megítélt összeg 2,3 millió Ft volt. A mobilitásra vagyis a vendégjátékokra az igényelt támogatás 1mFt volt, amely megegyezett a megkapott összeggel. A független színházak támogatásának halogatása majd csökkentett kifizetése nehéz helyzetbe hozta a társulatot, bár ezzel nem voltak egyedül. A független társulatok és a kormány videó üzenetekben(13) kommunikál ebben az időszakban egymással. 2013-ban a támogatás összege 5 millió forint volt.

Azt írták egy blog-bejegyzésben, hogy „A PanoDráma a független színházi palettán ritka módon (a Krétakörhöz és a Szputnyikhoz hasonlóan) a működési támogatásának sokszorosát (tavaly kb. kilencszeresét) szerzi meg egyéb, jelentős részben nemzetközi forrásból”, amelyek elsősorban EU-s pályázati támogatások.

Kik azok, akik részt vesznek ilyen előadásokon és érdeklődnek utána? Sok olyan ember, aki még soha nem voltak színházban. Rengetegen megnézték azok közül, akkikel riportot készítettek, akik ott voltak a workshop-okon Galgagyörkön, Sajókazán, Budapesten, Hidasnémetiben, illetve Pécsett és Miskolcon, akikkel csak beszélgettek , azok akik előítéletekkel rendelkeznek és olyanok is akik éppen ez ellen tiltakoznak.

A következő bemutató az „Éhség” címet viseli, a workshop sorozat pedig  Észak-Kelet  Magyarország aprófalvaiban fogják lebonyolítani! 

 Hivatkozások:

1, Daug Paterson: A brief Biography of Augusto Boal Letöltve: http://ptoweb.org/aboutpto/a-brief-biography-of-augusto-boal/   Letöltve: 2013. dec. 29

2, P. Freire és A. Boal közötti párbeszéd a valóságban soha nem létezett, csak én szerkesztettem meg a következő forrásokból idézve illetve alapgondolataikat átvéve:

-Paul Freire: Az elnyomottak pedagógiája / részlet / in: Kozma Tamás-Tomasz Gábor:

Szociálpedagógiai szöveggyűjtemény Osiris Kiadó (2000) (397-416 old.)

Eredeti:Pedagogy of the Oppressed New York The Continuum I. P.G. 71-75, 79-81pg.

-Paul Freire: Az elnyomottak pedagógiája / részlet / in:  Bajusz Klára-Németh Balázs Felnőttoktatási felfogások a 20. században. Andragógiai szöveggyűjtemény

Eredeti:Pedagogy of the Oppressed New York The Seabury Press 27-56 pg.

-The New Observer : Review of Paulo Freire’s Pedagogy of the Oppressed on June 7, 2012 in Book Reviews  http://thenewobserver.co.uk/review-of-paulo-freires-pedagogy-of-the-oppressed/ Letöltve: 2014.02.02

– Multikulturális tartalmak – Interkulturális nevelés programcsomagjának Pedagógu Továbbképzési Kézikönyve Közigazgatési hivatal dokumentumtára  „Empowerment” és egy „jó példa” 102-104 old. http://old.wekerle.gov.hu/download.php%3Fdoc_id%3D2040 Letöltve: 2013.dec.30

–Augusto Boal üzenete a Színházi Világnapon  (2009 márc 27-én) A fordítást a Litera Irodalmi Portál adta közre. http://www.litera.hu/hirek/augusto-boal-uzenete-a-szinhazi-vilagnapon  Letöltve: 2013.dec.28

-Sz. Pallai Ágnes: A Fórum Színház dramaturgiája. 2003 Drámap. Drámapedagógiai

Magazin 2003/1 szám http://www.drama.hu/dpm/1991-010_tartalomjegyzek Letöltve: 2013.dec.31

-Interjú Augusto Boal-lal. Készítette Democracy Now! /A daily independent global

news hour/  http://tophiladelphia.blogspot.hu/2009/05/augusto-boal-19312009.html  Letöltve: 2014.jan.2

3, Cziboly Ádám-Bethlenfalvy Ádám: Színházi Nevelési programok kézikönyve L’Harmattan  Kiadó 2013

4,A társulat működésére vonatkozó információkat a következő weboldalról gyűjtöttem: http://panodramaplays.blogspot.hu/search?updated-min=2013-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2014-01-01T00:00:00-08:00&max-results=2 Letöltve: 2013.dec. 30

5,. “Amikor elvitték a zsidókat nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Amikor elvitték a cigányokat nem szóltam mert nem voltam cigány. Amikor elvitték a kommunistákat nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a papokat nem szóltam, mert nem voltam pap. Amikor elvitték a hívõket nem szóltam, mert nem voltam hívõ. Most, amikor jönnek értem, már nincs aki szóljon értem.”

6, A fórumszínház lényegét a következő három mű alapján sokan értelmezték:

-Boal, A. (1992) Games for Actors and Non-Actors. London: Routledge. Translated by: Jackson, A.

-Boal, A. (1995) The Rainbow of Desire. London: Routledge Transl.  by: Jackson, A.

-Boal, A. (1998) Legislative Theatre. London: Routledge Translated   by: Jackson, A.

 Fordításokat és értelmezéseket a következő tanulmányokban találtam:

• T-kit Egyenlő esély fiataloknak A fiatalok társadalmi és közösségi részvételét, Együttműködését Fejlesztési Igazgatóság 2005 Európa Tanács kiadványa F-67075 Strasbourg Cedex  http://youth-partnership-eu.coe.int/youth-partnership/documents/Publications/T_kits/8/Hungarian/tkit8_hungarian.pdf  Letöltve: 2013.dec. 20
• Te Mit Tennél? Minden amit a civil kurázsiról tudni akarsz! A projekt egyik alappillére a fórumszínház Láthatatlan színház technikája http://www.temittennel.hu/forumsz.html Letöltve: 2013.dec.20
• Elnyomottak Színházának Nemzetközi Szervezete „Come closer friends, the house is yours” http://www.theatreoftheoppressed.org/en/index.php?useFlash=0 Letöltve:2013.dec.21
• Blog, amely bemutatja a fórumszínházat és híreket ad róla:  http://forumszinhaz.blog.hu/2009/07/20/forum_szinhaz_ahol_a_nezok_is_jatszhatnak#more1257752 Letöltve:2013.dec.21

 7, Barack Obama két 2008-ban írta alá az új törvényt, amely a homofóbiát felvette a gyűlöletbűnök közé Moisés Kaufmann és a Tectonic Theatre Laramie-projekt c. hatására

8, Gábor Sára: “Átmostuk az agyadat, Marika?” a „Mit visztek magatokkal a három napból? „ kérdésre a válaszok PanoDráma próbanapló 2012. november 21.  http://szinhaz.hu/kulissza/49269-atmostuk-az-agyadat-marika-panodrama-probanaplo Letöltve: 2013.dec.30

9, Gábor Sára: “Átmostuk az agyadat, Marika?” – – Egy önkéntes beszámolója a workshopról PanoDráma próbanapló 2012. november 21.  http://szinhaz.hu/kulissza/49269-atmostuk-az-agyadat-marika-panodrama-probanaplo Letöltve: 2013.dec.30  a

10, A PanoDráma tervezett szakmai programja 2013-ban .

http://panodramaplays.blogspot.hu/search?updated-min=2013-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2014-01-01T00:00:00-08:00&max-results=2 Letöltve: 2013.dec. 30

11, Az előadás és a workshop során készített  próbanaplók közül az első:

http://officialtrafo.tumblr.com/post/34291525726/probanaplo-1 Letöltve: 2013.dec.31.

12,  2012-re vonatkozó támogatások az EMMI-től.

Döntési lista a VI. kategóriában nyilvántartásba vett független színházak tevékenységének támogatására meghirdetett 2012. évi EMMI-pályázat I. színházművészeti szervezetek kategóriájában benyújtott pályázatokra vonatkozóan.  Ebben e kategóriában igényelt a Panodráma 12,5MFt-ot és megkapott 2,3MFt-ot.

Döntési lista a Kiemelt művészeti célok támogatására, színházak részére meghirdetett 2012. évi EMMI-pályázat 6. Mobilitás altémában benyújtott pályázatokra vonatkozóan. Ebben a kategóriában igényelt a Panodráma 1Mft-ot, amelyet meg is kapott.

13, A független színházak és a kormány videó üzenetekben kommunikál  ebben az időszakban:http://index.hu/kultur/2012/11/15/januarig_penzhez_jutnak_a_fuggetlen_szinhazak/     http://index.hu/kultur/2012/11/21/kicsinaljak_a_fuggetlen_szinhazakat/

14, 2013-ra vonatkozó támogatások:

Döntési lista a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek 2013. évi támogatására  meghirdetett pályázat SZÍNHÁZI (1.1 alkotóműhely-színház, 2.1. produkciós színház-színház és 3.1. állandó  játszóhellyel rendelkező társulat-színház) kategóriákra vonatkozóan Pályázati cél: a pályázó 2013. évi, Emtv. szerinti támogatása  A Panodráma az alkotóműhely kategóriában indult a támogatása: 5MFt.

1.számú melléklet: