Nagyon sokan voltak a Gellért-hegy kis öblében szombaton, a Mesék éjszakáján. Én negyedik alkalommal meséltem a társaimmal, és talán 160 fő is jelen volt.
A világosság és az alkonyat mezsgyéjén jöttek velem a hallgatók. Urasima Taro fiatalságában még a fényes réten jártunk, és amikor lement a Nap, akkor tört meg a főhős hallhatatlansága.
Ez a mese azért volt fontos nekem, mert apukám könyvéből származik (1959-ben kapta az édesanyjától), és legalább így kapcsolódhattam hozzá!