Három meseterápiás foglalkozást tartottam egy délelőtt a diósdi a Rádió- és Televíziómúzeumban
Sajnálom, hogy mi diósdiak nem tudjuk ezt a múzeumot megmenteni, nem a mi tulajdonunk, és nem is mi üzemeltetjük… pedig páratlan gyűjteménynek ad otthont, és az épület maga alkalmas művelődési ház, kulturális-, és/vagy oktatási központ működtetésére.
Egy hónapban egyszer nyithat ki… De amikor kinyitjuk az ablakokat, és átjárja az ódon falakat a levegő, felkapcsolódnak a villanyok, és elindulnak a foglalkozások, akkor legalább élettel telik meg..
Tegnap sok felnőtt volt, akik szerintem nem tudták, amikor beültek, hogy a komfortzónájukat átlépve, mérlegelniük kell a saját tulajdonságainkat, egy elátkozott királylány tükrén keresztül. Nem tudták, hogy rendet kell tenniük az eddigi dolgaik között a megsült kenyereket kiszedve, és az almákat gúlába rakva, mint ahogy azt sem, hogy vár rájuk egy lecsendesedő tenger, amely elhamvasztja a haragukat!