Csoport: 19-20 éves BA másodéves csoport –Pannon Egyetem

Körülmények:  A székek körberakva az osztályteremben

Időtartam: Két tanítási óra egymás után megtartva szünet nélkül

Munkaforma: Minden tanári narrációt (3 percesek) követ egy drámás feladat (15-20 percesek), amely az adott korszakra vonatkozik.

Kiindulási alap: A tanulók ismerik azt a kort, amelyet neveléstörténeti szempontból közelítünk meg. Megkapták és elolvasták az idézeteket, amelyek egy-egy a neveléstörténetben meghatározó személyiségtől származtak. Az órát megelőzően a XV. század végéig jutottunk el a neveléstörténetben.

Cél:  A tanulók megismerjék a XV. század végétől a neveléstörténet célját és változásait, a neveléstörténet kiemelkedő személyiségeinek gondolatain keresztül, képesek legyenek összehasonlítani és rendszerbe foglalni a neveléstörténeti célok változásait.

Előkészítés: Megkérjük a tanulókat a foglalkozást megelőző órán, hogy olvassák el az átküldött idézeteket.

A tanulók létszámának megfelelően kinyomtatni az idézeteket és a neveléstörténeti táblázatot. A4-es lap, kártyák.

 

1, Tanári bevezető:

Most a pedagógiáról, nevelésről gondolkodó és abban tevékenyen résztvevő személyek pedagógia céljait fogjuk megismerni, a XVI. századi érett reneszánsz, a cinquecento egyént felemelő szakaszától, a pozitivizmus változásokra felkészítő optimista világlátásának korszakáig.                                                                                                                                                                                                                                     Időtartam: 1 perc 

2, A csoportok kialakítása és a táblázatok kiosztása, magyarázata

Kiosztani a táblázatokat és megkérni a tanulókat, hogy minden drámás feladat után értelemszerűen töltsék az adott korszakra vonatkozó részt.

                                                                                                                                                                                                                    Időtartam: 2 perc

3, Tanári információ átadás:

A reneszánsztól ne várjunk csodát! Valóban átértékeli az ember, így a tanuló szerepét is, de nem tünteti el nyomtalanul a hagyományőrző, a kulturális tradíciókat megtartó, vallásos, az ember szerepét alárendelt formában elképzelő pedagógiai célokat, amelyek évszázadokon keresztül áthatották a középkori európai nevelést, sokszor párosulva a fegyelmezés durva, személyiséget elnyomó formáival. A reneszánsz egy olyan folyamatnak lesz része, amelyben hangsúlyeltolódás következik be a nevelés terén is. A végső mozgató, a teremtő kitüntetett szerepe nem változik, de az addig csak háttérben létező ember egyéniséggel ruházódik fel. Az ember már nem csupán a közösség része, hanem önálló gondolkodó. Nem szakítás ez a középkorral -mint azt a korabeli gondolkodók elhatárolódásából sejtenénk- hanem annak folytatása, hiszen belőle nő ki. A „sok kicsi” X. és a XII. században lezajlott reneszánsz után, a XV. századi nagy reneszánsz csak az egyik láncszem. A reneszánsz kifejezést is csak a XVIII. században kapja meg, addig a ’ritrovare’ fogalom használatos például Itáliában. A reneszánsz embere számára, az emberhez méltó élet része volt a művészetek és a tudomány tanulmányozása, a klasszikus görög szerzők műveinek élményszerű befogadása. Ez tükröződik a pedagógiai céljaikban is. A legfontosabb cél az ’uomo universale’ a mindenoldalúan és harmonikusan fejlett ember képzése. Olyan embereket képeztek, akik nem csak ismerik a görög, latin írók, költők műveit, hanem maguk is írnak, sőt hangszeren játszanak, énekelnek, festenek. A képzőművészetben felfedezik az emberi test szépségét, így cél lesz a nevelésben a testi épség biztosítása, fejlesztése, a test művelése a lelki fejlődés mellett. Vittorino da Feltre a mantuai őrgrófok udvarában alakította ki a Vidámságok házát. Az iskola, mint ahogyan neve is mutatja célként tűzte ki a szabad, vidám játékot, ahol a testmozgás is elengedhetetlen volt. A reneszánsz összefonódik a humanizmus ókori szerzőket felfedező filozófiai irányzatával. Kiemelkedő képviselője Rotterdami Erasmus (aki 1466-1536 között élt) igazi független humanista volt, aki francia kortársával Francois Rabelaissal egyidőben lát hozzá a sokoldalú ember neveléséhez. Ha elolvassuk Stewan Zweig Erasmusról szóló személyes hangvételű írását látjuk, hogy önmagát és tanítványait is óvja a fanatikus gondolatoktól és igyekszik a megtalálni a középutat és a humánumot keresni mindenben.

A nevelés célja szerinte az „alaktalan anyagból” „emberi formát” alkotni és a „vallásos érzület” mellett a „szabad tudományokat” is megtanulni. Luterrel (1483-1546) folytatott vitájában írja le azt a sokak által félreértelmezett mondatot, hogy: Ahol csak lutheránizmus van, ott veszendőbe mennek a tudományok”. Először a reformáció prédikátorai valóban „villámokat szórnak az istentelen pogány írók ellen”. A mélyen átélt vallásosságot szeretnék átadni a tanulóknak, és ebben a tanítási célban nem tűrik a „pogány” klasszikus szerzők kultuszát. A két irányzat először összebékíthetetlennek látszik pedagógiai céljaiban és ez egy időre megakasztja a klasszikus műveltség terjedését. A reformátorok a Bibliával való kizárólagos foglalkozást hirdetik. Luther szerint a néptömegek iskoláztatásának végső célja, hogy az „evilági-polgári kötelességeiket becsülettel teljesíthessék”

                                                                                                                                                                                                                                                 Időtartam: 2 perc

4, Csoportok vitája Erasmus és Luther

Arra kérem a csoportokat, hogy forduljanak egymással szembe. Az egyik csoport lesz Erasmus képviselője, a másik Lutheré. Próbálják meggyőzni egymást arról, hogy a saját nevelési céljaik a megfelelőek. A vita során használják fel a már általuk olvasott és most kinyomtatott idézeteket.

Játszható úgy is, hogy mindkét csoport egy-egy képviselőt állít ki, aki bármikor lecserélhető.

Az Erasmushoz tartozó idézetek és gondolatok /Forrás: Erasmus: A gyermekek korai erkölcsös és tudományos nevelése és a “Nyájas beszélgetések gyűjteménye/ :

“A gyermek, mihelyt megszületik, mindjárt fogékony az iránt, ami az emberre vonatkozik. [ … ] Az alaktalan anyagot a maga alaktalanságában megtartani nem lehet, ha emberi formát nem alkotsz belőle, magától állati alakot vesz föl.”                        

“A természet kitűnő talajú, noha még megműveletlen szántóföldet ad a kezedbe, te azonban gondatlanságból elnézed, hogy a tövis és csipke belepje, ámbár ezeket később alig lehet emberi munkával kiirtani”

“Az ifjúkornak mint az élet tavaszának fő vonzóerejét a nyájasan mosolygó virágok és a dúsan sarjadó pázsit jelképezik, míg a férfikor ősze a tárházakat érett gyümölcsökkel tölti meg. Valamint természetellenes dolog volna tavasszal érett szőlőt, ősszel viruló rózsát kívánni, úgy a tanítónak sem szabad felednie, hogy az emberi élet egyes szakaszaival mi egyezik meg. A gyermekkornak a kellemes és gyermekies dolgok felelnek meg. Ezért az ő tanításukból minden mogorvaságnak és darabosságnak hiányoznia kell.”

„A nemes fiatalok elsajátítják a jó modort, az az alsóbb rétegek gyermekeire is jó hatással lesz.”

„Mások hadd fessenek pajzsukra oroszlánokat, sasokat, bikákat és leopárdokat, többet ér azok igazi nemessége, akik címereikre annyi képet tudnak ráfesteni, ahány szabad tudományt elsajátítottak”

„A gyermeknek egyrészt el kell sajátítania a vallásos érzület alapjait; ezzel párhuzamosan meg kell tanulnia a “szabad tudományok”-at.

 Luthertől származó idézetek és gondolatok:

”A nép gyermekének kizárólag a Bibliával kell foglalkoznia”

„Mivé lennénk, ha pogány szerzők műveit olvasnánk! „

„A nevelés célja, hogy az emberek evilági-polgári kötelességeiket becsülettel teljesíthessék.”

A mélyen átélt vallásosság csak a Bibliával ismerhető meg, másra nincs ideje a szántó vető embernek!

“A mi időnkben már könnyű olyan embereket nevelni, akik képesek az Evangélium és a katekizmus tanulmányozására. Manapság – a könyvek révén – nemcsak a Szentírás vált közkinccsé, hanem a legkülönbözőbb tudományok is. Így azután – hála Istennek – ma három esztendő leforgása alatt többet tanulhat az ember, mint régen húsz év alatt. Az asszonyok és a gyermekek is többet tudhatnak meg Istenről, Krisztusról a német nyelvű könyvek segítségével, mint annak előtte – ez az igazság! A tanulást a szigornak kell áthatnia!                                         

                                                                                                                                                                                                                   Időtartam: 10 perc

5, Tanári ismertátadás

A katolikusok nem késnek a válasszal, mert érzik, hogy az iskola feletti rendelkezés végső soron a katolikus egyházhoz való visszatérését is jelenti a tanulóknak. Loyola Ignác a jezsuita szerzetesrend alapítója, már egyenesen addig megy, hogy nevelési célként Isten dícséretét és a tanulók lelki üdvözlését jelöli meg, és meg akarja fosztani az önmagát mértéknek tekintő embert az önbizalmától. A célt szigorú tanulmányi rendszer és szabályzat is biztosítja.

Filippó Neri, aki katolikus világi papokat is oktat vallási gyakorlatain (oratoriumain), az utcákat járva buzdítja a szülőket arra, hogy küldjék el gyermekeiket templomi oktatásra. Itt a cél egyértelműen a katekizmus átadása a szegény gyermekeknek. A templomokba érkezve pedig találkoznak a barokk festményekkel, szobrokkal, amelyek az emberi érzelmekre hatva a protenstáns egyszerűséggel szemben, túlfűtött dinamizmussal, élénk színvilággal és a patetikus arckifejezésekkel mutatják be a végítélet borzalmait és az üdvösség gyönyörűségét. A tanítás ilyen díszletek között legtöbbször el is éri célját. Mivel ellenreformáció már nem tudja megállítani az egyén felemelését, a klasszikus művek tanulmányozásának és természettudományos ismeretek átadásának szükségességét, így beáll a sorba és integrálja a protestánsok módszereit a saját fennmaradása érdekében.

Igy érkezünk el a XVII. századba, Johannes Amos Comenius (1592-1670) korába, ahol a felnőttek egyre többet foglalkoznak a gyermeknevelés kérdésével. Szaporodnak a tanácsadó könyvecskék és nevelési útmutatók sora kerül ki a nyomdákból. A cseh pedagógus megírja a Nagy oktatástan című művét, amelyben az embert alkalmasnak tartja arra, hogy „tudományos ismeretekre” tegyen szert, mert az ember „Isten képmása”. A comeniusi képzés célja, hogy „az ember földi életében képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos érzületre tegyen szert”. Öt methodikai alapelve volt. Ezek a szemléletesség, a tudatosság, rendszeresség, a következetesség és a tananyag koncentrikus bővítésének elve. Az Egyetemes tanácskozás című művében pedig a pedagógia lényegének azt jelöli ki, hogy a „világ megjobbításának eszköze” legyen, mert a „világ megromlása a gyökereinél kezdődik, ennél fogva az egész világ megújulásának is a gyökereknél kell kezdődnie”. Szerinte a nevelés segítségével a társadalmi bajok is orvosolhatók, javítani lehet az emberi együttélés fonákságain. Ő az egyik első tanító, aki mindezt játékos formában képzeli el, esetenként a színjátszás keretei között is, amelyet Sárospatakon is gyakorol. Az a nézete, hogy először az anya mellett van a gyermek helye, utána a népiskolában, majd a gimnáziumokban és ez a folyamat az Akadémiával zárul. Comenius kortársa Apáczai Csere János (1625-1659), az erdélyi protestáns iskolügy előremozdítója. Gyulafehérvári székfoglaló beszédében arról vall, hogy „nem népünk barbár szellemében rejlik szerencsétlen lemaradásunk oka, hanem a tanítás rendjében” Felvázolja az akadémiai reformokra vonatkozó saját elképzeléseit. Izgalmas volt elolvasni hogyan védi meg és ugyanakkor mutatja be reformterveit képzeletbeli ellenérvekre válaszolva. A saját tanításában is tükröződnek a reform-törekvések. Például Vergilius Georgika című művét nem csupán a stilisztika hagyományos keretei között elemzi, hanem fizikát, csillagászatot, földrajzot is tanít a mű kapcsán. A pedagógiai célja nála egyfajta „műveltség-egész” átadása, amelyben a „fogalmak rendszerbe” illeszkednek. Nem véletlen, hogy amikor II. Rákóczi György elűzi Gyulafehérvárról a diákok népes hada követi Kolozsvárra. A műveltség-egész  szellemében alkotja legfőbb művét a Magyar Enciklopédiát is, amely már magyar nyelven készül. 11 fejezetből áll, amelyben már sokkal nagyobb szerepet kap a természettudomány mint a korábbi ilyen jellegű munkákban. Tartalmazza a csillagászat, földrajz-fizika-kémia, biológia-fiziológia-pszichológia, állattan-növénytan-ásványtan, városépítés-mezőgazdaságtan alapjait.

Pázmány Péter (1570-1637) a másik oldalon áll és hatalmi támaszt is birtokol elképzeléseihez. Érsekként sokat tehet és tesz is a közoktatásért, de a középszintű és az egyetemi oktatásért is a jezsuita gimnáziumok és a nagyszombati egyetem létrehozásával. Közben -írja 1625-ben a királynak- „Éjjel nappal azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne előrébb vinni a katolikus egyház ügyét, és nem látok alkalmasabb és hatékony módot, mint hogy neveljük az fijúságot”. A nevelés célja tehát itt az egyház megerősítése. Olvasva a fiúk és a lányok neveléséről írt „beszédeit” bennem a elsősorban a szülők felelősségének a fontossága maradt meg és a példamutatás szükségessége. Pázmány szorgalmazására települt meg az angolkisasszonyok apácarendje Pozsonyban 1627-ben, ahol leánynevelő intézetet hoztak létre. Az érsek figyelmét a népoktatás ügye sem kerülte el. Alapos tervet dolgozott ki az akkor már több mint félévszázados katolikus népiskola (kisiskola) intézményének fejlesztésére.                                                                                                                                                                                                                                                                                    Időtartam: 2 perc

 

6, A csoportok tesztje Comenius, Apáczai Csere János és Pázmány Péter nevelésről vallott nézeteiről

Ki kell egészíteni a következő szövegeket! Megnézzük melyik csoport ismeri jobban Comenius és Apáczai Csere János és Pázmány Péter nevelésről vallott nézeteit:

 

Pázmány Péter:„…erre nem látok alkalmasabb és hatékony módot, mint hogy neveljük az fijúságot”. Milyen nevelési célból mondja ezt Pázmány Péter: ……………………………………………………………….

Pázmány Péter nem csak a főúri fiúk nevelésére figyel, hanem a ……………………………………………, ezért jön létre a ………………………………………… és fejleszti a ………………………………………is, mert célja a alsóbb társadalmi rétegek oktatása, iskoláztatása.                                                                                                                                                                                                                                                                                         Időtartam: 8 perc

 Megoldások:

1. A kisgyermekkor iskolája az anyai öl;
   II. a gyermekkor iskolája a tudományos játék, vagyis a nyilvános népiskola;
   III. a serdülőkor iskolája a latin iskola, vagyis gimnázium;
   IV. az ifjúkor iskolája az akadémia és külföldi utazások.”^[9]

Comenius öt didaktikai és metodikai alapelveket állapított meg, melyek azóta az iskolai gyakorlat szerves részévé váltak. Ezek a: szemléletesség, a tudatosság, a rendszeresség, a következetesség és a tananyag koncentrikus bővítésének elve.

Apáczai Csere János fő műve a .Magyar Enciklopédia .., ..11.fejezetből áll. A természettudományos rész tartalma: …..csillagászat…..,   …..földrajz-fizika-kémia…,  ….. biológia-fiziológia-pszichológia…,  . állattan-növénytan-ásványtan…,  …. városépítés-mezőgazdaságtan….

Nevelési célkitűzése a ….műveltség-egész…biztosítása a diákok számára, nem egy-egy részterület megismerése.

Pázmány Péter:„…erre nem látok alkalmasabb és hatékony módot, mint hogy neveljük az fijúságot”. Milyen nevelési célból mondja ezt Pázmány Péter: ..a katolikus nevelés és a katolikus egyház erősítése céljából. Pázmány Péter nem csak a főúri fiúk nevelésére figyel, hanem a főúri lányokéra is…., ezért jön létre a ……pozsonyi leánynevelő intézet… és fejleszti a ……népoktatást …is, mert célja az alsóbb társadalmi rétegek oktatása, iskoláztatása.

7, Tanári információ átadás:

A protestantizmus és a katolizicmussal mellett más „izmus”-ok is harcba szállnak, mint a puritanizmus, a filantropizmus, pietizmus. A polgárság erősödik és vele az evilági boldogulás igénye is. Egyszerre hat Bacon empirikus filozófiája, Descartes racionalizmusa és Pascal érzelmekre alapozott hite. Angliában és Franciaországban belső harcok dúlnak, még Svájcban Kálvin józan mértéktartásra, becsületességre, fáradhatatlan munkavégzésre szólít fel.

Lassan elérkezünk az időben a felvilágosodáshoz és annak korai képviselőjéhez John Lockehoz (1632-1704), aki gentlement szeretne nevelni. Az ember kötelessége szerinte a boldogság keresése és nyomorúság kerülése. Amikor Gondolatok a nevelésről című műveinek részletét olvastam, leginkább a spártai felfogás egy modern képviselőjét láttam magam előtt, aki hatalmas hangsúlyt fektet a test egészségére, nem engedi, hogy kényeztessék a gyermeket, hogy melegen öltöztessék vagy hogy eleget aludjon, de ennek ellenére legyen edzett, okos és értsen a kétkezi munkához. Nevelési céljai között szerepel az erős, egészséges test és az erényes vallásos lélek kialakítása, valamint a praktikus ismeretek átadása. Az ember legfőbb értékmérője nem a tudás, hanem az erkölcsiség. Puritánságot hirdet, a lélek “edzettségének” kialakítását.

Még az angol felvilágosodás „szét tudja választani a hit és a tudás kérdéseit, addig a francia kifejezetten vallásellenes” (Pukánszky –Németh 1996, 235). Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) 1762-ben megírja az ’Emil vagy a nevelésről’ szóló regényét, amelynek első mondatai között szerepel, hogy: „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden lefajul az ember kezei közt” (Rousseau, 1978). Ez a gondolat végre elszakítja a gyermeket az eredendő rossznak kikiáltott lényétől, ahol a nevelés nem feladata nem más volt,  mint a gyermeket megóvni a saját rosszra hajló természetétől. A nevelési cél Rousseaunál a gyermek eredendő jóságának megőrzése és későbbi evilági boldogulása. Rousseau már a csecsemőnek is mozgásteret szeretne adni azzal, hogy kiveszi őket a pólyából, de más korosztályokra vonatkozó gondolatai is meghaladják kora nevelési elveit. A szülőknek szóló részben például azt írja, hogy „nem papot, bírót, katonát kell nevelni a gyermekből, hanem elsősorban embert” (Rousseau, 1978). Képzeletbeli tanítványát Emilt először is boldoggá akarja tenni. Ez az eudaimonizmus (boldogságetika) hatja át az egész tanítását. Az élete azonban nem ilyen célok mentén szerveződött: öt gyermekét adja lelencházba, így boldogságkeresést inkább utókor tanul tőle, mint a saját csemetéi egykoron.                                                                                                                                                                                                                    Időtartam: 2 perc

8, Jelenetek Jonh Lock-al és Rousseau-val.

Két csoportban dolgozunk.

Csoport1: Az első jelentben John Lock-ot a tanár játssza, akinek a feladata, hogy nevelési elveit képviselve meggyőzze az anyákat egy magántanár felfogadásáról és a kemény, következetes, puritán nevelésről. A csoport a jelenethez megkapja Lock életrajzát is.

Csoport2: A második beszélgetésben a csoport tagjai alakítják Rousseau-t és engem –mint korabeli anyát például mint Emil anyukáját- próbálnak meggyőzni arról, hogy a boldogság keresése az egyetlen út.                                                                                      Időtartam: 10 perc

9, Tanári információ átadás:

A polgári liberalizmus hatja át Claude Adrien Helvetius (1712-1778) francia filozófus nevelésről szóló gondolatait is. A nevelés célja Locke-hoz hasonlóan az egyéni képességek fejlesztése és az egyéni boldogulás, de kiegészül azzal a paranccsal, hogy nem ne sérsük mások érdekeit. (Helvetius, 1962)

A német nevelési célokat ebben az időszakban filozófiai síkon kell keresnünk. Olyan jelentős gondolkodók, mint Kant, Fichte, Hegel házitanítóként, nevelőként és egyetemi oktatóként is tevékenykedtek, így elmondható, hogy a filozófián túl a gyakorlat hívta életre az általuk vallott nevelési célokat. Kant Kőnigsbergben, Fichte Zürichben, Hegel Bernben nevelő.

Kant (1724-1804) nevelési célja nem más mint az ember szellemi felemelkedése. „Az ember csakis a nevelés által válhat emberré” (Pukánszky-Németh, 1997, 319). Nála azonban ez már nem az  eudaimonista boldogságkeresés, mint Rousseaunál, amely egyéni individuális érdekeken alapul, hanem tiszta moralitás, amely az emberi nem egészére vonatkozik. A nevelés Kantnál a jövőnek szól, így a céljai sem szűkkörű, néhány évre szóló elméletek. Hiszi, hogy „a nevelés mindig jobb és jobb lesz, és hogy minden nemzedék közelebb jut a tökéletesedéshez” (Rink, 1901, 72).  A praktikus ész azonban szerinte előrébb való mint a teoretikus ész.

Johann Gottlieb Fichte (1762-1814), Kant tanítványa tovább megy a szociális célok megfogalmazása terén. A nevelés célja szerinte az, hogy az ember megtanul együttműködni másokkal. A francia megszállás alatt beszédeket mond Berlinben, és arra buzdít, hogy dolgozzanak ki új nevelési elveket, mert csak az vezethet a népek felemelkedéséhez. (Pukánszky- Németh, 1996, 326.)

1. W. Friedrich Hegel (1770-1831) számára a nevelés gyakorlati tevékenység. Az általa definiált nevelési cél igazi antitézise Rousseau természetközpontú gondolkodásának: Segíteni szeretné a szellemet a szabadságra való törekvésében, hogy meg tudjon szabadulni a természet béklyóitól. A pedagógia szerinte „művészet, amellyel az embert erkölcsösebbé tesszük”, az a fő célja, hogy utat mutasson az első -természeti lényből- a második –szellemi- lénnyé változáshoz.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 Időtartam: 2 perc

10, Egy asztalnál Helvetius, Kant, Fichte, Hegel:

A korábban átküldött idézetek között szerepeltek a fenti gondolkodóktól is írások. A két csoportot tovább felezzük. A négy csoport felkészít két-két szereplőt, akik két összetolt asztal körül foglalnak helyet. Van két Helvetiusunk, két Kant-unk két Fichte-énk, és két Hegel-ünk.

Meg kell győzniük egymást arról, hogy a saját nevelési elveik a megfelelőek.                                      Időtartam: 10 perc

 

11, Tanári információ átadás:

Idealizmusukkal mindannyian bírálják még koruk felvilágosult abszolutista uralkodóit is, amiért az államolgárokat nevelési céljaikban „csak” jó állampolgárokká akarják tenni. Pedig a porosz Nagy Frigyes és az osztrák Mária Terézia szerepe elvitathatatlan iskoláztatás fejlődésében. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationis”-a az alattvalók „munkavégző és alkalmazkodó képességének javítását, erkölcsös, fegyelmezett, készséges és engedelmes alattvalóvá történő nevelésüket szolgálta” (Kelemen, 2004). A nevelési cél tehát a hű, munkabíró a társadalom számára hasznos állampolgár kialakítása, ezért vallja és vállalja Mária Terézia, hogy az „Iskola politikum” vagyis közügy, állami feladat. A nevelési cél ugyan csak részben valósul meg, de a tankerületek kialakítása, a tananyagbeli tartalom és az elvárások egységesítése abban a korban mindenképpen előrelépés volt. A Ratio Educationis csak a katolikus egyház által működtetett iskolákra terjedt ki, mert a „protestánsok tiltakoztak az új tanulmányi rend oktrojálása ellen, s meg akarták őrizni iskoláik függetlenségét.” (Friml, 1913) A rendelkezés és felügyelet az iskolák felett állami lett ugyan, de világi tanárokat csak akkor alkalmaztak, szerzetes tanárok nem álltak rendelkezésre.

A tíz évvel később a második Ratio Educationis pedig még az első törvényesített oktatási rendszer célkitűzéseinél is előremutatóbb volt. Célja volt, hogy minden nemzet saját anyanyelvi iskolával rendelkezzen”, amely „vallási megkülönböztetés nélkül” szolgálta a művelődést. (Mészáros, 1981, 219). A pedagógia állami feladattá válása és az idealista mozgalmak is segítenek abban, hogy elinduljon egy a teológiától független rendszerezési törekvés, amely az addig gyakorlatias, módszertani tudománynak tekintett pedagógiát önálló tudománnyá teszi. Elindul egy folyamat, amely lassan eléri, hogy a pedagógia ne csak egy kis szelet legyen a vallás, az antropológia vagy a filozófia tortájában.                                                                                                                                                                                                                      Időtartam: 2 perc

 

12, Levélírás Mária Terézia oktatási referenseként

Két csoportban dolgozunk újra. Oktatási referensként egy tilatkozó osztrák főúr meggyőzésére levelet kell írnia minden csoportnak. A levélben a következő szavaknak, kifejezéseknek kell szerepelnie: az iskola politikum, erkölcs, engedelmes alattvaló, anyanyelv, tankerület, vallási függetlenség.

                                                                                                                                                                                                    Időtartam: 12 perc

13, Tanári információ átadás:

Az első rendszerező törekvés Ernst Christian Trapp (1745-1818) nevéhez fűződik, aki egy tudományos igényű pedagógia megalkotására tesz kísérletet a „Versuch einer Pädagogik” című művével. Megadja a pedagógia nevelési feladatait, a szabályok forrásait, a területeit, tevékenységeit és a nevelés célját is: Az emberi boldogság keresése lesz Trapp számára is a nevelés célja, mint oly sok elődjénél, amelynek fontosságát most az adja meg, hogy ő volt a világ első pedagógia tanszékének professzora.

Persze az egyház sem marad rest pedagógia rendszereinek felállításával. Vinzenz Eduard Milde (1777-1853) az, aki lelkipásztori teendői mellett építi fel a saját pedagógiai rendszerét, amely pszichológiai alapokon nyugszik, de ismeri és figyelembe is veszi Trapp nevelési rendszerét is és természetesen a katolikus világlátását elveit is. Ami a legfontosabb érdeme, hogy a két törekvést szintetizálja. A pszichológiai bázis és az orvoslás ismeretét sem nélkülöző tudása a nevelés feladatára is hat, céllá válik  „a gyermek testi és lelki egészségének biztosítása” mint alapcél, és „az erkölcsileg megfelelő jellem kialakítása” mint végső cél és amelyet a vallás segítségével lehet megvalósítani. (Pukánszky- Németh, 1996, 337) Milde olyan kicsit mint egy bűvész. Beteszi a kalapjába a pszichológia, az orvostudomány és a vallás kellékeit és kihúzza belőle a gyermeki fejlődés adott szintjének legjobb nevelői hatást.

A rendszerkidolgozók sorába elvitathatatlanul beletartozik Johann Friedrich Herbart (1776-1841). Filozófiai alapról indul, amelynek a lényege, hogy az erkölcsi ítélet működési mechanizmusa azonos az esztétikai ítélettel. Ugyanúgy hozunk döntést akkor, amikor „akaratviszonyokat ítélünk meg, mint akkor amikor hangokról, formákról döntünk. Ebből az következik, hogy akkor jön létre „tetszés”, ha „akaratunk és cselekvésünk összhangban van az erkölcsi eszmékkel.” (Dénes, 1979, 40-41) A nevelési cél ezért az erkölcsös magatartás kialakítása, az etikus ember megteremtése. 1835-ben írja a „Pedagógiai előadások vázlata” című művét, amelyben három szakaszra osztja nevelést. A műből szemelvényeket olvasva az volt az érzésem, hogy Herbart még nem tudja igazán beleélni magát a pici gyermek helyzetébe, „kormányozni” akarja, meg akarja törni „szilaj hevességét” és mint a kiscsikót készteti testmozgásra, hogy „elhárítsa a természetes nyugtalanságot”. (Herbart, 1932, 37-38 old). Később az „oktatás” szakaszában már figyelembe veszi a gyermek képzeletét és érdeklődési körének megfelelően szeretné „sokoldalú” tudással felvértezni (Herbart, 1932, 39-41). A harmadik szakaszban, a „vezetés”-ben teljesedik ki az általa fontosnak tartott pedagógiai cél az „erős erkölcsös jellem megteremtése” Itt már a „türelem” és a „barátságos bánásmód” dominál és érződik az akkor már harminckét éve tanító oktatásszeretete. (Herbart, 1932, 99). Herbart személyes életvezetését a tradicionális (mondhatni “aszkétikus”) erkölcsi értékek feltétlen tiszteletben tartása jellemezte. Kortársai szerint õ maga volt a “kategórikus imperatívusz” megszemélyesítõje. A világi élvezetek csábításának nem engedett.

Zuiskon Ziller (1817-1882) szintén új rendszert alkot egy úgynevezett „kultúrhistóriai fokozatrendszert”, és így ő lesz az első, aki az erkölcsi nevelés pedagógia célját a -gyermeki fejlődésnek megfelelő- irodalmi, művészeti, történelmi művek megismerésén keresztül szeretné elérni. (Pukánszky- Németh, 2003, 346.o). Tanítványa Otto Willmann már nem csak tanítani szeretné ezeket a művelődési javakat, hanem a nevelés céljának tekinti a megőrzésüket. (Pukánszky-Németh, 2003). A Didaktika című művének fordítója a mű előszavában írja, hogy „társadalmi, történeti nézőpont” alkalmazását a „pedagógiai reflexióban” Willmann vitte először keresztül. (Schütz, 1917)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Időtartam: 2 perc

 

14, Fogalomtársítás Trapp, Milde, Herbart kártyáival

A két csoport tagjai kettesével a kezükbe fognak egy-egy kártyát, amelyek Ernst Christian Trapp,  Vinzenz Eduard Milde, Johann Friedrich Herbart elveit, idézeteit vagy a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat tartalmazzák. Hol az egyik, hol a másik csapat húz.  Először az egyik csoport húz, ha eltalálják melyik gondolkodóhoz tartozik a kártya, akkor megkapják az kihez tartozik, akkor az a csapat kapja meg

A nevelés művészet és célja az emberi boldogságkeresése

Szintetizáld Trapp és a katolikus világlátás elveit

Célja az „Erkölcsi-leg megfe-lelő jellem kialakítása”

„Ketagóriukus impe-ratívusz” Nem enged a világ csábítása-inak.

Az erkölcsi ítélet mű-ködési mec-hanizmusa azonos az esztétikai ítéletével

„Pedagógi-ai előadás-ok vázlata”  az egyik műve

Hittantanár, lelkipásztor, Bécs érseke. Bécs első pedagógiai professzora

Hallei egyetemen filozófia profesz- szora. A pedagógiát önálló tantárggyá teszi.

A nevelés az ember meglévõ hajlamai-nak, adott- ságainak fejlesztésé-re irányuló hatás

A céltudatos tervszerű nevelő munka szakaszai:  kormányzás oktatás nevelés

5 erkölcsi eszmét /ér- ket külön-bözete meg: belső szab.  tökéletesség jó akarat méltányos- ság és jog

Nevelési                rendszeré-nek alapja a pszichológia               az orvoslás a fiziológia antropológikutatások eredményei

Időtartam: 8 perc

15, Tanári információ átadás:

Angliában ebben az időben nemcsak hogy nem ragaszkodnak a szerzetesi tanítókhoz, hanem Andrew Bell és Joseph Lancaster „kölcsönös oktatás” elvét jelentő módszerét alkalmazzák, amelynek a lényege, hogy a „legjobb eszű és legnagyobb szorgalmú gyerek tanítónak neveztetik ki” (Lesnyánszky, 1832). A teljes neve „monitorrendszer kölcsönös oktatási rendszere”. Igy válik lehetővé, hogy több gyerekkel is hatékonyan tudjanak foglalkozni. Ez a módszer párosul a csoportos felolvasással és gyakorlással. Praktikus ismereteket akarnak átadni és gyorsan a nevelés minden szintjén. Eton, Winchester, Harrow híres középiskoláiban ugyan még mindig pedagógiai cél a tradicionális klasszikus nyelvek elsajátítása, de ez már nem elmélyült tudás birtokbavételét jelenti, hanem a praktikusan művelt, önuralommal és akaraterővel rendelkező úriember képzését. (Pukánszky- Németh, 1996, 316)

Németországban egy másik kortárs Friedrich Fröbel az ultraquizmus kétoldalúságának bölcsőjében fogalmazza meg a természetelvű nevelési célját vagyis „A nevelésnek arra kell vezetnie, s irányítania az embert, hogy önmagával tisztába jőjjön, s hogy békében éljen a természettel és Istennel is megegyezésre jusson”. Mindezt olyan ösztönökre építve szeretné megtenni, mint a tevékenység-, a megismerési-, a művészi-, és a vallási ösztön. (Habók, 2007)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Időtartam: 2 perc

 

16, Érvek ellenérvek a praktikus tudás és az elmélyült klasszikus tudás mellett

Az egyik csoport érveket a másik ellenérveket sorakoztat fel.                                                                                         Időtartam: 10 perc

 

17, Tanári információ átadás:

Az eddigi nevelési célok elsősorban Európa nyugati és középső országaiból származtak. Látogassunk el egy pillanatra egy olyan országba, amely a XIX. század elején rendkívül elmaradott és csak részben nevezhető európai államnak. Oroszországról van szó, amely hatalmas társadalmi ellentétekkel, korrupcióval, belső feszültségekkel küzd. Nem nélkülöz azonban olyan kvalitású gondolkodókat, mint Konsztantyin Dmitrievics Usinszkij (1824-1871). Rendkívül művelt tanítóról van szó, francia, angol, német nyelven olvassa a felfilágosodás filozófusainak műveit. A pedagógiáról gondolatban egy piramist épít, melynek az alapja széles, mert az elemi iskolákban való tanításról szóló könyvhalmaz sorokozik itt, a csúcsa viszont, amely az egyetem didaktikai szintjét jelenti egy mondatban megfogalmazható: „Nemcsak élni készül, hanem már él is!” A pedagógia célja nála a felnőtt életre való felkészítés és a harmónikusan fejlett ember  kialakítása. Ő az aki az élethosszig tartó tanulást először megfogalmazza. Tankönyveket ír, amelyeket minden bizonnyal olvasott egy másik kimagasló tanáregyéniség Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910).

Tolsztoj nevét elsősorban az irodalomi művei kapcsán ismerjük, azt kevesen tudják róla, hogy jobbágyoknak létesít iskolákat és Ábécéskönyvet írt. Rousseau hat rá legjobban, ezért szeretné a gyerekeket közelebb vinni a valóságos világról szóló tanulásához. Tolsztoj esetében nem is nevelési, hanem művelési célról beszélhetünk, mégpedig azért, mert amíg a nevelésben egy kényszerítő erőt érez, addig a művelést „emberek egymáshoz való szabad viszonyának” tartja (Pukánszky- Németh, 1997, 345-355). Igy a pedagógiai cél is egy szabad, önállóan gondolkodó és kérdező ember művelése.

Térjünk vissza Európába, ahol ebben az időszakban Magyarországon egy szintén nemesei családból származó úr felkarolja az oktatás ügyét. Báró Eötvös Józsefről van szó, aki két kormány vallás- közoktatási minisztereként is tevékenykedik. Az általa kitűzött célok az ország céljaivá válnak. Ezek a felekezeti hovatartozástól független, ingyenes és kötelező  képzés. Céljaiból törvényjavaslatok lettek, amelyek elfogadásra kerültek (Szinnyei, 1893).

Eötvös már 1848. július 24-én a népképviseleti országgyûlés elé terjesztette a népoktatás rendezésérõl szóló törvényjavaslatát. A törvényjavaslat szövege leszögezi, hogy az állam feladata kettõs:

1. Gondoskodnia kell arról, hogy minden helységben legyenek népiskolák,
   2. másrészt azt is ellenõriznie kell, hogy minden iskolaköteles gyermek igénybe veszi-e az alapmûveltség megszerzésének a lehetõségét.

A tankötelezettség fiúknál hattól tizenkét éves korig, leányoknál hattól tízéves korig tart.
Az állami elemi iskolákban a tanítás ingyenes. Az iskolák fenntartása a község felnõtt lakosságára kivetett iskolaadóból történik. Ez az egyénenként fizetett állami adó öt százalékát teszi ki. Ha ez nem elégséges, mód van államsegély igénybevételére. Az oktatás nyelve: a község lakossága többségének anyanyelve. Nemzetiségek lakta vidéken a magyar nyelvet is tanítani kell.

Az iskolában olyan tantárgyakat kell tanítani, “amelyek a polgári élet minden viszonyaiban szükségesek, figyelemmel arra, hogy a gyermekek inkább alapos, mint sokféle ismerethez jussanak”. Ezek a következõk: írás, olvasás, számolás, természettan, természetleírás, hazai történelem és földrajz, polgári jogok és kötelességek, testgyakorlás, éneklés.

A vallástan nem iskolai tantárgy. Ugyanakkor a törvénytervezet meghagyta az iskolák felekezeti jellegét abban az esetben, ha egy helységben egyazon felekezetbõl legalább ötven iskolaköteles gyermek él. Az ötvenes létszám alatt “közös” (tehát felekezetközi) az iskola.

Hét napon át tárgyalta a tervezetet az országgyûlés képviselõháza. Az élénk és heves vita (több mint 140 felszólalás hangzott el) során heves összecsapásokra került sor a konzer-vatív és radikális képviselõk között.   A nyelvhasználat körüli vita eredményeképp az a módosítás került a szövegbe, hogy a magyar nyelv egyrészt minden elemi iskolában rendes tantárgy, másrészt az oktatás nyelve mindenütt (tehát nemzetiségek lakta vidékeken is) a magyar. Viszont akik ezt nem értik, azoknak anyanyelven kell magyarázni a tananyagot. Az országgyûlés felsõháza 1848. augusztus 12-én tárgyalta a törvényjavaslatot. Úgy határozott, hogy részletes megvitatása nem idõszerû: békésebb idõkre kell halasztani.

A konszolidált idõk bekövetkezéséig azonban még jó néhány esztendõnek el kellett telnie. (Csak a kiegyezés után, 1868-ban ért meg a politikai-társadalmi helyzet arra, hogy Eötvös József törvényjavaslatából becikkelyezett törvény szülessék.)

A népoktatási törvénytervezet mellett Eötvös József másik fontos alkotása a pesti egyetem szervezetét újjáalakító alapdokumentum: “A magyar egyetem alapszabályai”.

Eszerint a bölcsészeti kar két szakra osztandó, az egyik a filozófiai, történeti és nyelvi tanulmányokat foglalja magába, a másik pedig a matematikai és természettudományi stúdiumokat.

Eötvös József (1813-1871) korában Európa forrong. Polgári forradalmak harcolnak a szabadságjogokért és az államirányításban való részvételért. Az ipari forradalom és a tudományos felfedezések a gazdasági fejlődésbe való optimista hitet és a pozitizmus gondolatvilágát alakítják ki. Elméleti megalapozója Franciaországban August Comte (1798-1857). Comte is filozófus mint sokan mások a nevelés történetében, ezért nevelésfelfogása a filozófia síkjáról indul. Kiindulópontja a „hármas stádium törvénye”, amely szerint az egyén fejlődése a társadalmi fejlődéssel állítható párhuzamba. A teológiai szakasz, amely az emberfeletti okokat isteni lényekhez kapcsolja. Ez a gyermekkornak felel meg. A metafizikai szakasz, amelyben az emberen túli világot absztrakt tényezőkkel magyarázzuk, az az ifjúkornak felel meg. A harmadik a pozitív szakasz, amely a megfigyelés és értelem segítségével törvényeket keres a világban ez a felnőtt és érett kor szakasza. A nevelés célja ennek megfelelően a pozitív gondolkodás felé orientálja a tanulót (Pukánszky-Németh 1997, 375-376)

Come-ot még hazájánál is jobban elfogadják Franciaországba, ahol Herbert Spencer( 1820-1903) személyében talál követőre. Ő is tudományos rendszer kialakítására tesz kísérletet, de nem fogadja el a hármas tagozódást, hanem úgy véli minden változik az örök fejlődés és feloldás ritmusában. A nevelés célja ezért, hogy „felkészítsen a természeti és társadalmi környezet változására” (Pukánszky-Németh 1997, 378-380)

Eljutottunk a pozitivizmusig, amely a vállalt időtartományának vége. Húsz neveléstörténeti személyiség elvein és két királyi rendeleten keresztül vettük sorra a célok változását. Látható, hogy a nevelési cél legtöbbször valamilyen vallási vagy filozófia cél szolgálatában áll és többségében alárendelődik annak a művelődéstörténeti korszaknak, amelyben keletkezett. Ha kronológiailag nézzük, akkor a nevelési cél a vallásnak való megfeleléstől jut el a pozitív változásokra felkészítés fontosságáig, amely máig hat a neveléstörténetben.

                                                                                                                                                                                               Időtartam: 2 perc 

 18. Gyermekek vagyunk báró Eötvös József második minisztersége idején:

Iskola után összegyűltünk egy nagy fa alatt. Arról beszélgettünk, hogy mit éltünk át az iskolában a mai nap. Egy hónapja lett a falunkban népiskola. Ingyenes a tanítás. Felekezetközi iskolába járunk, mert nincs 50 fő a faluban, aki azonos vallású volna.                                                                                                                                                                                                                                                 Időtartam: 10 perc

 

Bibliográfia:

Apáczai Csere János (1956): A bölcsesség tanulásáról (gyulafehérvári székfoglaló előadás 1653 novemberében) in: Apáczai Csere János válagatott művei Szerk:Orosz Lajos Budapest 1956

Apáczai Csere János (1976): Magyar Encikolpédia in: Apáczai Csre János válagatott művei Szerk:Orosz Lajos Budapest 1976

Dr. Albert Gábor (2011): A nevelés elméleti és történelmi alapjai II. Ókori és középkori nevelés Kaposvári Egyetem e-learninges tankönyv Letöltve: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/albert_gabor/7a_renesznsz_nevelss_mveltsgeszmnye.html

Comenius Johannes Amos (1953): Didactica Magna Geréb György fordítása in:Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Comenius Johannes Amos (1992): Pompaedia az Egyetemes Tanácskozás című 1953-ban felfedezett kéziratos művének negyedik része. In: Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Comenius Johanes Amos (1999): Schola Ludus In: Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Erasmus Rotterdami (1529): A gyerekek korai erkölcsös és tudományos nevelése in: A gyermekek nevelése. A tanulmányok módszere Fordította: Péter János 1913

Finánczy Ernő (2004.1) A reneszánszkori nevelés története Egyetemes Neveléstörténet 31. rész Castiglione mint pedagógus Letöltve:

http://mek.niif.hu/04700/04731/html/finaczyren0033/finaczyren0033.html 2014

Finánczy Ernő (2004.2) A reneszánszkori nevelés története Egyetemes Neveléstörténet 87.A hitújítás és az iskola Letöltve:

http://mek.niif.hu/04700/04731/html/finaczyren0093/finaczyren0093.html

Dr. Friml Aladár (1913): Az első Ratio Educationis in: Az 1777-iki Ratio Educationis /Pedagógiai könyvtár sorozat I. kötet/ Kiadó: Kath. Középiskolai Tanári Egysület (1913)

Letöltve: http://mek.oszk.hu/06500/06559/06559.pdf

Habók (2007): Friedrich Fröbel romantikus gyermekképe in: Neveléstörténet a székesfehérvári Kodolányi János .Főiskola Folyóirata 2007/1-2szám  Letöltve: http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?act=menu_tart&rovat_mod=archiv&eid=35&rid=2&id=274

Helvetius Claude Adrien (1962): Az emberről, értelmi képességeiről és neveltetéséről A részletek megtalálhatók a Neveléstörténet szöveggyűjteményben Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó

Herbart Johann Friedrich (1932): Pedagógiai előadások vázlata A részletek megtalálhatók a Neveléstörténet szöveggyűjteményben Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Kelemen Elemér (2004): A morend okatatási rendszer kialakulása Magyarországon különös tekintettel a középiskola 19. századi történetére in Neveléstörténet a székesfehérvári Kodolányi János .Főiskola Folyóirata 2004/1szám  Letöltve: http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?act=menu_tart&rovat_mod=archiv&eid=24&rid=1&id=203

Lesnyánszky András: Didaktika és methodika, avagy a tanításnak közönséges tudománya és a tanítás módjának tudománya Nagyvárad, Tichy János Könyvnyomtató Intézet 1832

Locke John (1914): Gondolatok a nevelésről in: Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Lukácsi László (1995): A római jezsuita kollégium-típus iskola 1551-ből való szabályzata in: Monumenta Societatis Jesu I. kötet Róma

Mészáros István (1981): Ratio Educationis fordítása Akadémiai kiadó 1981.

Mészáros István (1986): Erasmus debreceni „Civilitas morum”-ra tanulmánya, ahol elemzi Erasmus 1530-ban megjelent ’A gyermek illő magatartásáról szóló illemtankönyvét’ is. Pedagógiai Szemle 1986. 12. szám (1188-1202).

Pázmány Péter (1636) Pázmány Péter magyar nyelvű beszédei a nevelésről in: Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Pukánszky Béla – Németh András (1996): Neveléstörténet  Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1996.

Rink Friedrick Theodor (1901): Kant über Paedagogik /Immanuel Kant pedagógiája/ Kiadta: Dr.Theodor Vogt Langenslaza 1901,

Rousseau Jean-Jacque (1978): Emil vagy a nevelésről in: Neveléstörténet szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla Budapest Oziris Kiadó 2003

Schütz Dr. József (1917): A fordító előszava in: Otto Willmann Didaktika 1. című művéhez. Budapest, Pedagógiai Könyvtár

Somfai Anna (2009): A 12. századi reneszánsz in Rubicon folyóirat 2009/11 szám

Letöltve: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_12_szazadi_reneszansz/

Szinnyei József(1893): Magyar írók élete és munkái II.  Letöltve:

http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/e/e04762.htm 2015.

Zweig Stefan (1993): Rotterdami Erasmus diadala és tragédiája Holnap Kiadó, Budapest 1993.

Terminológiai kislexikon:

Didaktika: Oktatástan (görög didaszkó = tanítok), az oktatás ill. tanítás elméleteként kialakult pedagógiai tudomány.  A didaktika tehát a pedagógia (neveléstan) egyik ága. Magában foglalja mind a tanítás, mind a tanítás által irányított tanulás elméleti és gyakorlati problematikáját és az oktatás céljának tartalmának, folyamatának, szervezeti formáinak, kereteinek, eszközeinek tudományos kifejezését is.

Eudaimonizmus: Kant óta az az erkölcsi-bölcseleti fölfogás, amely szerint az erkölcsi cselekvés célja a boldogság. Ha a boldogság csupán az egyén öröme, individuális, ha közösségi, akkor szociálisról beszélünk. A boldogságra való törekvés nem a testi gyönyörökbe torkolló hedonizmust takarja, hanem a szellemi élvezetek, értékek fontosságát is hangsúlyozza.

Filantropizmus: A görög philia, ‘barátság’ és anthroposz, ’ember’ szavakból származik és emberbarátságot jelent. A 19. sz. végén Németországból elterjedt pedagógiai reformmozgalom. Alapítója J. Basedow programista alapján kapta nevét. Kiindulópontjai a felvilágosodás filozófiai és teológiai eszméi. Alapelve, hogy az emberi természet eleve jó, hogy a megfontolt gondolkodás és cselekvés feltétlenül boldogsághoz vezet, s hogy a nevelés mindenható. Célja, hogy nevelés révén kifejlessze a szellemben az emberszeretetet. A jó szellem elvéhez a hasznosságszempontja is társult.

Katekizmus: A hitoktatás tankönyve, a keresztény hit tanítása biblikus, liturgikus, ugyanakkor világos és rendszerezett bemutatása dialógusos, kérdés-felelet formájában. Először Luther Márton adatta ki 1529-ben Kis Kátét (családok, iskolák számára) és Nagy Kátét (lelkészek, tanítók számára). 2003-ban adták ki legutóbb újra.

Methodika: Oktatási módszer. Az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevője, amely csoportosítható az információk forrása szerint, a tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint, az oktatás logikai iránya alapján, a tanulási munka irányítása alapján és a didaktikai feladatok szerint.

Monitorrendszer kölcsönös oktatási rendszere: A népoktatás gazdaságosságának és hatékonyságának növelését célzó oktatási módszer a 18–19. század fordulóján. Két anglikán pap: Andrew Bell és Joseph Lancaster egymástól függetlenül dolgozta ki és alkalmazta először, egyikük Indiában egy katonai iskolában, másikuk egy londoni magániskolában. Ezért az eljárást Bell-Lancaster-féle módszernek is nevezik. Lényege: a tanító az idősebb tehetséges tanulók közül segédtanítókat (monitor, pupil teacher) választott ki, akik a tőle kapott rendszeres utasítások alapján végezték a kisebb gyerekekből álló csoportok oktatását. Ilyen módon nagy tömegek egyidejű oktatása vált lehetségessé.

Népiskola: Olyan oktatási forma, amely elsősorban a falvakban a szegényebb rétegek oktatását segíti elő. Koronként eltérő a létrehozásának célja, de legtöbbször olyan legalsó szinten lévő iskolatípus jelent, ahol a tanulók elsajátították az elemi készségeket (írás, olvasás,számolás), a latin nyelv alapjait és vallási erkölcsi kötelességeiket. Megjelenik Pázmány Péternél, a Ratio Educationis és Eötvös korában is. Az elnevezés maga az 1860-as években terjedt el a német „Volksschule” tükörfordításaként.  Magyarországon 1560 és 1868 között csak az egyház szervezhetett népiskolákat, után bárki, aki betartotta az 1868-as népiskolai törvény előírásait.

Pozitivizmus: Egy filozófiai irányzat, amely két időszakban, a 19. század végén és a 20. század elején volt jellemző az európai filozófiában. Ezen irányzatokban közösnek tekinthető a filozófia tudományos jellegű, racionális megközelítése és a tudomány pozitív szerepének hangsúlyozása az életünk javításában. Alapvetően a fejlődő polgárság nézete, ezért liberális szemléletnek tekintjük. Ebben a szemléletben egyesül a felvilágosodás racionalizmusa és a hegeli dialektika, de főleg a ténytiszteletre épül. Az eszme szerint nincsen szükség gyors átalakulásra, a változásokat csak az emberek közvetlen tapasztalata segítheti elő.

Puritanizmus: Az a vallási mozgalom, ami a XVII. században a saját vallásának megtisztítását tűzte ki céljául (az egyházi hierarchia megújítása). A kálvini reformáció angol változata, mely a minden emberi tekintélytől és beavatkozástól mentes “tiszta” egyház mellett szállt síkra, azaz az őskeresztény egyház tisztaságához való visszatérést sürgette. Teljes személyi és vagyonbiztonságot próbáltak jogi eszközökkel biztosítani.

Szabad tudományok: A hét szabad művészet (Septem artes liberales) fogalma a késő-antik oktatási tradíció nyomán jött létre. A ‘szabad’ kifejezés arra utal, hogy szabad emberhez méltó, azaz nem a kétkezi mesterség sajátosságait hordozza. Ennek ellentéte volt a hét mechanikai művészet: takácsmesterség, kovácsmesterség, építőművészet, hajózás, földművelés, vadászat, színjátszás és gyógyítás. A császárkori Róma legelõkelõbb és legtehetségesebb ifjai számára mindezek csupán elõkészületet jelentettek a filozófia tanulmányozásához. A “hét szabad tudomány” így pedagógiai elõkészületté (propedeutika) vált: felkészítette a fiatalok elméjét a filozófiai kérdések megválaszolására. A világ keletkezése, mûködésének legátfogóbb elvei, a természet, az emberi magatartás és gondolkodás törvényei foglalkoztatták õket, s e problémák vizsgálatát általában görög filozófusok vezetésével végezték.

A koraközépkor egyetemi stúdiumai a hét szabad művészet köré csoportosuló fakultások szerint szerveződtek. A nyelvi művészeteket alkotja a trivium(hármas): grammatika (latin nyelvtan), retorika (a gondolatok szabatos szóbeli kifejezése), dialektika (a gondolatok logikus kifejtésének tárgya). A matematikai művészetek alkotják a quadriviumot (négyes): asztronómia (csillagászat) aritmetika (számtan), geometria (mértan), zene (a zene matematikai viszonyainak elmélete).

A trivium alkotja az egyetemi alapismereteket – innen ered a triviális jelzőnk – majd pedig a hallgatók a magasabb osztályokba lépnek a quadrivium stúdiumaival.

Uomo universale: Sokoldalúan képzett ember olasz nyelven. A reneszánsz ember jellemzõ vonása volt. Egyet jelentett az univerzalitásra, mindenoldalúságra való törekvéssel. A kiváló humanisták filológusok, teológusok, jogtudósok, csillagászok és orvosok voltak egy személyben, de nemcsak a legnagyobb mûvészek, hanem az átlagos tehetségûek is. Némelyek esetében mindehhez még a költõ, a zenész, a tudós és a diplomata képességei is társultak. Az emberi tehetséget akkoriban még nem szorították a különféle mesterségek kalodájába.