Pusztai messiások 

 A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ ‘Pusztai messiások’ című színházi nevelési előadását számos gimnáziumi csoport látta a Marczibányi Téri Művelődési Központban.

Az előadás a társadalmi hasznosság témakörét járja körbe. Azt vizsgálja, hogy hogyan lehet embereket a társadalom számára hasznosabbá tenni. Sem a hasznosság, sem a hasznossá tétel módja nincs definiálva a darabban, így ez mindenki számára mást jelenthet. Az előadás menetébe csoportos beszélgetések vannak beépítve, ezek keretében döntik el a diákok, hogy mit értenek hasznosság alatt, kit tekintenek haszonosnak és haszontalannak, illetve milyen eszközöket vetnek be a megsegítésükre. A négy színész ezekből az elképzelésekből építi fel a segítő projektet, amelyet a képzeletbeli Kerekespusztán valósítanak meg. Szintén ilyen csoportos beszélgetés határozza meg résztvevők sorsát, miután szembesültek a projectet finanszírozó személy halálakor, a tőle kapott üzenetekkel.

2018 szeptemberében és októberében a következő gimnáziumi csoportok töltötték ki a kérdőívet:

• Petőfi Sándor Gimnázium 10.-es osztálya – 29 fő
• Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium 11.-es osztálya-16 fő
• Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium 10.-es osztálya -33fő
• Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakgimnázium 12.-es osztálya– 32 fő
• Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola 9.-es osztálya– 29 fő
• Magyar Gyula Kertészeti Szakgimnázium és Szakközépiskola 12.-es osztálya – 18 fő
• Budenz József Általános Iskola és Gimnázium 10.-es osztálya– 27 fő

A tanulók által javasolt ‘társadalmi hasznosság elősegítésén’ alapuló projektek majd mindegyike a felnőttek köréből meríti azokat a képzeletbeli résztvevőket, akiket majd hasznossá szeretnének formálni. Szinte minden csoport eljut oda, hogy sor kerüljön egy nagyvonalú program kidolgozására, bár néhányan először magát az elképzelést is megkérdőjelezték, amely a csoport- beszélgetésekből, és a kérdőívekre adott válaszokból is kiderült:

-,,Ki mondja meg, hogy társadalmilag valaki hasznos, vagy nem?”

-,,Aki társadalmilag nem hasznos, az is hasznos lehet! “

-,,Az emberek önmaguk kell, hogy döntsenek róla, hogy hasznosnak érzik-e magukat!”

-,,Néha az is haszontalannak érzi magát, aki nincs magával tisztában vagy érzelmileg nincs jól, de azért hasznos a munkája!”

– ,,Aki boldog az társadalmilag hasznos is.”

-,,Annyiféle ember van! Annyi program kellene, amennyi ember van, ezt nem lehet megcsinálni!

Az első csoportbeszélgetések nehezen indultak, amely talán abból eredt, hogy a diákléttől távol álló problémákról játszottak a résztvevők. A drámapedagógusok szerepen kívül tettek fel segítő kérdéseket, utat nyitva a társadalmi hasznosság átgondolásához azoknál a kamaszoknál, akik még önmagunkat próbálják elhelyezni a társadalomban. A problémát a diákok néha egészen filozófikus szintre emelték, bár a kérdések inkább a gyakorlati megoldások felé terelték őket.

A csoportok projecttervei elősorban az iskolai keretek közül már kikerült embereket célozták meg, de akadt olyan is, amely pályakezdők számára nyújtott volna segítséget. A legtöbben mégis hajléktalanok, munkanélküliek, szegénységben élők számára szerveztek tréninget. A tanulók rugalmasan igénybe vehető, kötöttségek nélküli, többszintű, gyakorlatias formákban gondolkodtak beszélgetések alatt. Nevezték ‘Életorientációs Fesztiválprogramnak’, ‘Önismereti Fesztiválnak’, ‘Pszichológiai Segítségnyújtó Programnak’, és ‘Személyiség-mélyítő Tanácsadásnak’ is. Volt szakmaválasztó rendezvényhez, véradáshoz hasonló, más gondolkodású emberek ‘összezárásával’ tapasztalatszerzésre buzdító, munkahelyekkel együttműködő, esti koncerttel egybekötött, de mind segíteni akart valamilyen formában, és mind önkéntes alapon keresett volna résztvevőket.

A kérdőívekben nagyon sok válaszban megjelent annak az öröme, hogy a gondolkodásuk, döntésük eredménye percek alatt testet öltött a színpadon. Az előadás így segített megélni olyan élethelyzeteket, amelyek mindenképpen hasznos lesznek a diákoknak a saját céljaik tisztázásában, a tanulás vagy az élet területén.

 A kérdőívre adott válaszok összefoglalása:

A kérdőíveket a csoportok az előadás után töltötték ki, amelynek az volt az előnye, hogy friss élmények alapján kerültek megválaszolásra a kérdések.

Összesen 7 gimnázium 184 diákja válaszolt, tanulónként 13 kérdésre, amely körülbelül 2400 sor feldolgozását jelentette az elemzésben. A szöveges válaszokat excel táblázatban rögzítettem, majd minden feltett kérdésnél kategóriákat képeztem a jellemző válaszok alapján, és a válaszokat a kategóriáknak megfelelően összesítettem. A diagramokon szereplő értékek ezért teljeskörűen tartalmazzák a tanulók visszajelzéseit, az idézett mondatok viszont csak jellemző példák, és a teljesség igénye nélkül adnak képet az egyes kategóriákban megjelenő reakciókról, a gondolatfelhők pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Az első három, és az ötödik kérdés esetében a válaszok értékeit a tanulóknak egy öt fokozatú kicsit átalakított Osgood skálán kellett elhelyezni, ahol az egyes jelentette az ‘egyáltalán nem’ vagy ‘nagyon kevés’, az ötös a ‘nagyon vagy teljesen más’ kategóriát. A skálához minden esetben specifikációra, kiegészítésre volt lehetőség. A többi kérdés esetben mindenhol nyitott kérdésekre kellett válaszolni, szabadon meghagyva a többféle értelmezési lehetőségét.

Az első kérdés arra várt választ, hogy mennyire volt számukra más ez a foglalkozás, mint egy ‘hagyományos’ színházi előadás. A kis négyzetekbe írt számok létszámmal súlyozott átlagértéke 4,34 volt, amely magas értéknek tekinthető. A gimnáziumok által adott értékelések között nem volt lényeges különbség A legalacsonyabb értéket a Kodály Zoltán Gimnázium 10.-es tanulói adták, ez 3,88 volt, a legmagasabbat 4,67-at a Magyar Gyula Gimnázium 12.-es diákjai.

A szöveges válaszokból képzett kategóriákhoz a következő értékek tartoznak:

A legmagasabb értéket a ‘szereplőkről és a történetről való döntési lehetőség’, és a ‘beszélgetés’ kapta.

A döntési lehetőségekről szólnak például a következő mondatok:

• ,,Megbeszéltük, és a színészeknek improvizálni kellett róla”
• ,,Volt lehetőségem elmondani a véleményem a témáról”
• ,,Előadás közben alkíthattuk a történetet”
• ,,Rajtam is múlt az adott szereplő jövője”
• ,,Beleszólhattunk az eseményekbe, az öteletünkkkel, és a véleményünkkel”
• ,,Improvizációs volt, és a felmerült problémákat is nekünk kellett megoldani”
• ,,Itt a közönségnek szerepe volt a történet döntéseiben.”

Az ‘interaktivitás, bevonódás’ a második helyre került, szemben más részvételen alapuló színházi előadásokkal, ahol legtöbbször az első helyen áll. A diákok tehát ennél az előadásnál inkább a véleménycserékben, a dilemmák átbeszélésében, közvetlenné tételében, a tanulótársaikkal, illetve a színészekkel való beszélgetés lehetőségében élték meg az eltérést, és kevésbé nevezték interaktívnak az előadást. Ennek az lehet az oka, hogy a legtöbb előadás esetén, az interaktivitás szót elsősorban a szerepbelépéssel, valamilyen mozgással, beszélgetésen túli tevékenységgel azonosítják a tanulók, itt pedig elsősorban beszélgetésekre került sor.

A színjátszás és a szóhasználat másságát a harmadik helyen emelték ki. Olyan válaszok születtek, mint:

– Eltérő volt, tetszett, ahogy össze lett rakva a darab. Rengeteg érzést váltott ki belőlem

– Sokkal viccesebb volt, mint egy átlagos előadás

– A környezetben, az élő háttérben

– Sokkal jobban látszódtak az érzelmek

– Modern, lényegretörő, nem 20. feldolgozás

Volt két nagyon találó, szinte a részvételi színházi előadás definícióját megadó válasz:

• ,,A színházi előadásokat az ember szórakozásból nézi. Itt inkább a gondolkodásról szólt.”
• ,,Az impro miatt nem is tudtam színházként értelmezni. Ez inkább rólunk szólt”

Volt egy nagyon kedves válasz is, a ‘miben volt más kérdésre’:  ,,Sokmindenben. Pedig galléros pólóban jöttem, hogy elegáns legyek, de végül is mindegy volt.”

A fiúk és a lányok értékelését tekintve nincs lényeges eltérés. A fiúk kicsit erősebben 4,33-as a még a lányok 4,25-ös értékben érezték a hagyományostól eltérőnek az előadást, ahol az 5-ös jeletette a ‘nagyon más’ kategóriát.

A második kérdés azt firtatta, hogy milyen mértékben érintette meg az alőadás szellemileg vagy érzelmileg a résztvevőt, és melyik rész az, amely miatt ezt különösen így érezte. A kapott 3,38-as átlag viszonylag magasnak tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy nem iskolai helyzeteket érintő kérdésben gondolkodtatták el a diákokat, és nem kapcsolódott a kamaszkor magánéleti problémáihoz sem.

Arra a kérdésre, hogy melyik előadásrész volt az, amely miatt ezt különösen így érezte, elsősorban András halála és személyre szóló üzeneteinek elhangzása utáni döbbenetet írták be a résztvevők. A 184 főből 46-an vélekedtek így, amely pontosan 25%. A többséget András ,,valódi énjének felfedése” érintette meg, illetve a “kísérleti egér” szerepét betöltő 4 személy reakciója:

Jellemző hozzászólások:

• ,,Az a rész, amikor kiderült, hogy átejtették őket, és az az utáni hozzáállásuk elgondolkodtató volt.”
• ,,Amikor kiderül, hogy András halott, és hogy milyen más ember volt, mint gondolták”
• ,,Teljesen kibuktam azon, amit András tett. Mégis, hogy volt képe..?”
• ,,Amikor kiderül, hogy tesztalanyok voltak. Rideg lett a légkör.”
• ,,Amikor András meghalt és bántó üzenetet hagyott.”
• ,,Mikor kiderült, hogy mind a 4 ember át lett verve.”
• Sejtettem, hogy András egy…., de sokszor még én is idealizálom az embereket.

Volt azonban egy olyan kör (46 főből 8 személy), akik teljesen másként ítélték meg András üzeneteinek szerepét:

• ,,Megérintett az a rész, amikor András őszinte véleményt nyilvánít, nehéz szembesülni a negatív véleményekkel.”
• ,,Amikor hirtelen meghalt András, és leírta a rossz tulajdonságokat”
• ,,Néha jó, ha az embernek elmondják a rossz tulajdonságait is.”
• ,,András üzeneteinek találósága”
• ,,Amikor András a szemükbe mondja az igazságot.”
• ,,Amikor András közölte a valóságot.”
• ,,Mikor elmondták nekik, hogy igaziból milyenek voltak.”
• ,,Amikor András elmondta, hogy mit gondol igazán ezekről az emberekről.”

András halála mellett a legtöbb résztvevő (18%) azért érezte magát megérintve, mert a darab erősen elgondolkodtatta:

– ,,Magamtól szerintem nem rágtam volna át a témát, de nagyon tetszett.”

– ,,Inkább szellemileg. A praktikus gondolkodás és ötletelés részén érdekes volt a különböző álláspontot meghallgatni.”

-,,Elgondolkodtam, hogy hogyan kezdeném újra az életem egy ilyen taruma után.”

-,,Legjobban a személyes beszélgetés érintett meg. Ezekből a történetekből tanulni tudunk és egyben tudunk meríteni belőle a saját életünkbe.”

-,,Rájöttem, hogy tényleg segítségre szorulnak az emberek.”

– ,,Amikor a társadalmi ellentétekről, az általánosításról beszéltünk.”

– ,,Egy pillanatig átjárt az érzés, hogy mind haszontalanok vagyunk, és hatalmas erő van a kezünkben, amellyel hasznosan tehetünk a társadalomért”

– ,,A segítség része, és az átvertség, csalódottság kezelése gondolkodtatott el.”

– ,,Belelkesített, elgondolkodtam, hogy tényleg tud segíteni egy ilyen prg.”

Voltak olyanok is, akik saját gondolataik megjelenése miatt, vagy a csoporttársakkal való beszélgetés miatt érezték erősebben megérintve magukat (9%):

-,,Nagyon megérintett, mert rájöttem, hogy az én ötleteim is érnek valamit.”

-,,Amikor a szavaim miatt olyan sorsa lett a szereplőnek, amit senkinek nem kívánnék.”

– ,,Amikor mi döntöttük el, hogy ki haszontalan, és mit tehetünk.”

– ,,Legjobban a személyes beszélgetés érintett meg. Ezekből a történetekből tanulni tudunk”

– ,,A beszélgetések, hogy az osztálytársaim mennyire máshogy gondolják”

Volt egy érdekes megjegyzés is, ,,Amikor eldöntöttük, hogy önismereti fesztivál lesz, én mást gondoltam mint farmos helyszínt, ez nem tőlünk jött ötlet volt.”

Ez utóbbi megjegyzés valószínűleg arra vonatkozott, hogy a videóbejátszás során megjelent egy puszta képe, majd egy szénakazal falusi környzettel.

Talán érdemes lett volna több videót is rögzíteni előre, és attól függően bejátszani őket, hogy milyen dolgot terveznek a résztvevők, vagy csupán megtartani a központról szóló képeket. Esetleg 2-3 egymás utáni video-bejátszás lefedte volna a terveket. Egy osztályban általában 4 csoport beszélgetett. A csoportok java része inkább városi környezethez illeszkedő fesztivált, programsorozatot tervezett, és nem egy falusi elvonulós csendes tréninget.

Ha összehasonlítjuk a fiúk és lányok érintettségét, azt látjuk, hogy a lányok 3,54-es értékével áll szemben a fiúk 3,21-es átlaga. A lányok tehát kicsit erősebben kerültek a darab hatása alá.

A harmadik kérdés arra várt választ, hogy milyen volt az előadás által felkínált részvételi lehetőség. Itt az átlagérték 2,98 volt, amely azt jelenti, hogy legtöbb résztvevő számára megfelelt a bevonódás mértéke, bár voltak olyanok, akik szerettek volna több alkalommal, vagy másként részt venni. Megnézetem, hogy a 2,98-as érték szélsőséges 5-ös és 1-es értékek átlaga-e, vagy inkább 3-as közeli értékek átlaga alapján alakul ki. Ehhez a tapasztalati szórás alapján számoltam ki a relatív szórás  értékét.

A relatív szórás értéke homogén vagy majdnem homogén populációt jelez a Petőfi, a Kodály, a Bálint, és a Budenz Gimnáziumoknál, amely azt jelenti, hogy csak 0 és 11% között mozog azoknak a száma, akik az átlagtól eltérnek, vagyis akiknek nem felelt meg a részvétel mértéke.

A Klebersberg, az Illyés és a Magyar Gyula Gimnáziumnál a szórás értéke 15 és 21% között van, amely már közepesen változékony sokaságot jelent. Ezeknél a gimnáziumoknál tehát magasabb volt az átlagtól való eltérés, amely azt jelenti, hogy voltak, akik sokkal jobban szerettek volna részt venni, de olyanok is voltak, akik számára ez is sok volt.

Akik kevésnek találták a részvétel mértékét, jgy jelezték:

-,,Eggyel több beszélgetés jó ötlet lenne az előadás elején”

-,,Több támpontot adhattak volna az ötletekhez, akkor én is részt veszek”

– ,,Inkább az elején szerettem volna beleszólni, de nem tudtam.”

-,, Jobban szerettem volna részt venni a történetben”

-,,5-6 fős csoportoknál nem érdemes több embernek lenni, mert kevésszer jutottunk szóhoz”

-,,Elmondtam volna a véleményemet, de sokan voltunk egy csoportban”

-,, A végét folytattam volna, ha van rá lehetőség”

-,,Kevésbé sehol, jobban a játékban.”

-,,Amikor leültünk átbeszélni, hogy mi legyen a folytatás, akkor el lehetett volna játszani nekünk”

A nemek arányát tekintve, inkább a fiúk szerettek volna aktívabban részt venni az előadásban, és a lányok voltak elégedetebbek a bevonódás mértékével.

A negyedik kérdés arra kereste a választ, hogy a válaszadó számára mi volt az előadás tartalma, miről ‘szólt’, milyen ‘hívószavakat’ idézett fel benne. A válaszok a következő gondolatfelhőkben láthatók -a teljesség igénye nélkül-, részben jellemző kulcsmondatokat, részben az atipikus válaszokat alapul véve. A 9.-es, és a három 10.-es gimnáziumi csoport válaszait bemutató gondolatfelhő:

 

 

A 11.-es és 12.-es osztályok válaszait bemutató gondolatfelhő:

 

 

A válaszok kategóriákba sorolása után a következő eredményeket születtek korcsoportoként:

A legtöbb diák számára az ‘emberek segítéséről’ szólt az előadás. Közel azonos arányban válaszoltak így a fiatalabbak, és a kicsit idősebbek is. A válaszok között szerepelt, hogy “minden ember tud segíteni másokon”, “jobb lenne, ha így élnénk”, és a segítség ahhoz kell, hogy “ne csak önmagunk legyünk a világon”.

Közel azonos volt a ‘csapatmunka’ és az ‘emberi jellemvonások, előítéletek’ kategórájában adott válaszok száma. A korosztályok szerinti megbontásnál viszont látszik, hogy a csapatmunkáról inkább az idősebbeknek szólt az előadás, a fiatalabbak az emberi jellemekre, érzésekre koncentráltak inkább.

A ‘csapatmunka’ két vonatkozásban is megjelent hívószóként. Egyrészt az előadás szereplőire értették; “4 idegen ember, akik a végén barátok lettek”, másrészt arra, hogy hogy csapatokban dolgozva saját maguk alakították ki a véleményüket az egyes kérdésekben, “közösségben gondolkodtunk, ez volt a legfontosabb” “igazából rólunk szólt, a csoportok döntéseiről”. Érdekes volt, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott a színészek által alakított karakterekre vonatkozóan “nem kompatibilis emberek összehozása” (A kompatibilis kifejezés az elősadásban is megjelent, össze nem illő számítógépes egységekre vontkozóan, talán ezt őrizte meg a kérdőívnél a válaszadó)

Az ‘emberi érzéseket’ tekintve volt olyan diák, aki szerint, “egy ember mindent meg tud megvalósítani, ha elhiszi, hogy valaki hisz benne”, mások számára a motivációról, a jó- és rosszindulatról, a hitről, a bizalomról, a felelősségről, a csalódottságról, az előítéletekről, az árulásról, vagy a kapzsiságról.

Több tanuló szerint az ‘élet értelméről, és annak problémáiról’ szólt az előadás. Sok válasz szinte szó szerint megegyezett: “Az élet értelméről szólt”. Mások számára az előadás a “pozitív és negatív oldalát” mutatta meg az életnek, hogy “nem minden rossz, ami annak látszik az életben”, de találkozunk hívószavak között a “mélypontokról, felépülésről, értékvesztésről, fordulópontról” kifejezéssel is.

Érdekes volt, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott a színészek által alakított karakterekre vonatkozóan “nem kompatibilis emberek összehozása” (A kompatibilis kifejezés az elősadásban is megjelent, össze nem illő számítógépes egységekre vontkozóan, talán ezt őrizte meg a kérdőívnél a válaszadó)

 

Az ‘emberi érzéseket’ tekintve volt olyan diák, aki szerint, “egy ember mindent meg tud megvalósítani, ha elhiszi, hogy valaki hisz benne”, mások számára a motivációról, a jó- és rosszindulatról, a hitről, a bizalomról, a felelősségről, a csalódottságról, az előítéletekről, az árulásról, vagy a kapzsiságról.

Több tanuló szerint az ‘élet értelméről, és annak problémáiról’ szólt az előadás. Sok válasz szinte szó szerint megegyezett: “Az élet értelméről szólt”. Mások számára az előadás a “pozitív és negatív oldalát” mutatta meg az életnek, hogy “nem minden rossz, ami annak látszik az életben”, de találkozunk hívószavak között a “mélypontokról, felépülésről, értékvesztésről, fordulópontról” kifejezéssel is.

Érdekes volt, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott a színészek által alakított karakterekre vonatkozóan “nem kompatibilis emberek összehozása” (A kompatibilis kifejezés az elősadásban is megjelent, össze nem illő számítógépes egységekre vontkozóan, talán ezt őrizte meg a kérdőívnél a válaszadó)

Az ötödik kérdés arra várt választ, hogy milyen mértékben változott a résztvevők gondolkodása a témáról. 2,52-es átlag közelít a közepes mértékű véleményváltozáshoz, ez jelentősnek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmi hasznosság témája viszonylag távol áll a fiataloktól.

A teljes tanulmány letölthető innen: