Meseterápiás foglalkozásokat vezettem a diósdi Rádió és Televízió Múzeumban. Csodálatos volt ott lenni!
Gyerekek tanárokkal, szülőkkel, egyedül… nagyon sokan voltak, több mint 50-en. Olyan jó volt foglalkozásokat vezetni, és csak jöttek, jöttek óránként más csoport.
Képzelj el egy két szintes épületet, tele interaktív hírközléstörténettel, makettekkel, stúdióval, adó-vevő készülékekkel… egy kincsesbánya.. Hozzá muzeológusokat, akik szeretik, és magas szinten művelik a szakmájukat, és ami ritka, rendkívül jól kommunikálnak a gyerekekkel (van, hogy több órás vezetést tartanak kicsiknek, és nem unják meg…)
Én a könyvtárban voltam. A mesék hírekről, titkokról, beszélgetésekről szóltak. Amikor több korosztály együtt van mesehallgatási transzban, az csodálatok, ha együtt játszik az még csodálatosabb. Nehéz így vezetni, de ha sikerül, felemelő.
Később, amikor elmentek a családok, osztályok átvittem a hangszereimet a stúdióba, és mi foglalkozásvezetők is csináltunk egy közös felvételt. Amatőr zenészek és a profi stúdiósok.
Együtt volt a @[100058609643388:2048:Diósdiak Diósdért #DiDi – http://xn--rdisd-xqa2k.hu/], a múzeum vezető muzeológusai Tamás Sávoly, István Takács a Német Hagyományőrző Egyesület- Diósd és én, a meseterapeuta. Szerintem szuper csapat voltunk!!