A résztvevők véleményének összehasonlító értékelése három előadás alapján

 A kérdőív célja annak a vizsgálata volt, hogy egy résztvevői színházi előadás élményei hogyan befolyásolják az adott témában való véleményalkotást, a csoportmunka hatására hogyan változnak a vélemények, és milyen érzések, gondolatok jelennek meg a résztvevőkben az interakciók során.

Az általam vizsgált előadásokon a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulói, a Leövey Klára Gimnázium diákjai, és a Múzeumok Éjszakája programsorozat látogatói vettek részt.

A kérdőívek közel azonos kérdéssorokat tartalmaztak mindhárom esetben. Eltérést csupán a Deák Téri Evangélikus Gimnázium osztályfőnöke által kért kiegészítő kérdések, valamint a Múzeumok Éjszakája résztvevőinek kérdőívéből kiemelt élménymegosztásra vonatkozó kérdés okozta, mert ők közvetlenül az előadás után válaszoltak a kérdésekre. Csak azokat a válaszokat elemeztem, amelyeknek a kérdései mindhárom csoportnál szerepeltek.

A kérdőív elsősorban nyitott válaszokat várt, de az első négy kérdés esetében egy skála is alkalmazásra került, amely lehetővé tette, hogy a tanulók 1-től 5-ig értékeljék egy érzés vagy változás erősségét. /Az egyes jelentette az „egyáltalán nem”, míg az 5-ös a „nagyon erős” hatást./

A csoportok válaszainak összehasonlítása a kérdések sorrendjében:

„Mennyire volt más számodra ez az előadás, mint egy hagyományos színházi előadás?”

Mindhárom csoport számára különleges élmény volt, és eltért a megszokott színházi formától. Leginkább a Múzeumok Éjszakájának felnőtt résztvevői érezték másnak (átlag 4,5), és legkevésbé a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulói (átlag: 3,75), a Leövey Klára Gimnázium diákjai pedig a kettő között helyezkedtek el 4-es átlagértékkel. Ennek talán az a magyarázata, hogy a felnőttek közül még senkinek nem volt „résztvevő színházi” élménye, és a színházhoz eddig a passzív befogadási forma kapcsolódott. A fiatalok közül pedig csak az evangélikus gimnázium tanulói voltak ilyen típusú előadáson.

Amíg a ’másság’ mértéke közel azonos volt, az indoklásnál lényeges különbség volt a fiatalok és a felnőttek válaszai között. Két olyan elem is megjelent a Múzeumok Éjszakájának felnőtt résztvevőinél, amely a gimnáziumi csoportoknál nem került említésre. Az egyik a véleménycsere lehetősége, a másik, hogy a hagyományos színházakat mindig sokkal didaktikusabbnak, elvontabbnak érezték, és olyannak, amely kevésbé hétköznapi problémákkal foglalkozik. A felnőtteket meglepte a különböző nézetek megvitatásának lehetősége, de örömmel éltek vele. A fiatalok elsősorban annak örültek, hogy véleményt nyilváníthatnak, bevonódhatnak, részt vehetnek, de ez nem a csoport, hanem az egyén szintjén jelent meg.

 „Mennyire érintette meg az előadás szellemileg és/vagy érzelmileg?”

A legmagasabb érték itt is a felnőtteknél volt (átlag:3,9). A gimnazista fiatalok értékelésében ez a szám illetve 3,75 illetve 3,4 volt. A hatását milyenségét tekintve mind az érzelmi, mind a mentális síkra vonatkozóan érkeztek válaszok a csoportoktól, arányait és jellegét tekintve azonban különbözőek volt. A református gimnázium tanulóinak többségét inkább elgondolkodtatta a felkínált dilemma, megoldani próbálták, nem igazán kerültek érzelmileg a hatása alá. Az egy évvel fiatalabb leöveys diákok számára az érzelmi hatás volt meghatározó, ott is elsősorban az előadás kezdetén megjelenő „kiabálás”. Később sem tudtak szabadulni a „ránk kiáltottak”, a szemünkbe nézve kiabáltak” élményétől, amely olyan erős volt, hogy sokan javasolták az elhagyását, amint az a későbbi kérdéseknél kiderül. A felnőttek számára szintén az érzelmi hatás volt a számottevőbb, de egészen más okból. Többen a saját életükre vonatkoztatták a történéseket és a „naponta megjelenő dilemmával” került érzelmi síkon párhuzamba az előadás, több résztvevőt Semmelweis Ignácz valós élete és a korrajz döbbentett meg. Szintén a felnőttek fogalmazták meg, hogy a „belülről benne lenni a történésekben” érzelmi élménye volt meghatározó.

 „Mennyire érezted, hogy részese vagy az előadásnak? /Kevésnek, megfelelőnek vagy soknak érezték a bevonódás mértékét?”

Mindhárom csoport átlaga 3,5 körül volt. A legmagasabb (3,64) a Leövey Gimnázium tanulóinál volt, ők egy picit többnek érezték azt a bevonódást, mint amit vártak, és amelyre nyitottak voltak.

 „Változott-e valamilyen mértékben a véleményed a barátság fontosságáról?”

A válaszok egyértelműen azt mutatták, hogy mindhárom csoportnál szilárdak a barátságról vallott elképzelések. Az átlagok 2,1 és 2,6 között változtak. Néhány válaszadó volt, akinél négyes vagy ötös érték szerepelt a változás mértékét tekintve. Az egyikük egy konkrét barátja kapcsán érezte úgy, hogy jobban meg kellene becsülnie az illetőt.

 

„Egyetértettél-e csoport döntésével? Ha nem miért nem?”

Itt Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjainak és a Múzeumok Éjszakájának felnőtt résztvevőinek egyaránt 90%-os volt a csoportdöntéssel való egyetértése, amely jelentheti, hogy eltérő vélemények az érvelő meggyőzése után közeledtek, de azt is, hogy a túlnyomó többség ugyanazt a magándöntést hozta már a megbeszélés kezdetén. Ez utóbbit igazolja, hogy a csoportdöntések eredményeként mindkét résztvevői körnél az állás elutasítása volt többségben. A Leövey Klára Gimnázium tanulóinál a csoportdöntéssel való egyetértés 64%-os volt, az állás elfogadásáé pedig 60%-os.

 

„Miről szólt neked elsősorban az előadás?”

Itt az előadás „hívószavára” voltam kíváncsi. Az evangélikus gimnázium diákjainak 63% a barátság és a karrier közötti döntést jelölte meg fókuszpontként. A Leövey Gimnázium tanulói közül ugyanezt a hívószót 14%, a felnőtteknél 50% jelölte be. A leövey-sek többsége (78%) számára a ’barátság fontosságáról’ szólt a darab.

 

„Voltak-e olyan új nézőpontok, érzések a darabban, amelyekre eddig nem gondoltál a barátság vagy a munkahelyi előmenetel kapcsán?”

A válaszok alapján azt lehet megállapítani, hogy az előadás a leövey-sek számára hozott leginkább új nézőpontot. A diákok 64%-a gazdagodott új gondolatokkal. Az evangélikus gimnázium tanulói és a Múzeumok Éjszakája program résztvevői 30-30%-ban kaptak új szempontokat az előadás által. A gimnazisták esetén ez a szám kicsit alacsonynak, még a felnőtteknél magasnak tekinthető. A felnőttek esetében különösen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy kialakultabb személyiséggel, statikusabb attitűddel, és nehezebben formálható véleményrendszerrel rendelkeznek, mint a középiskolás fiatalok. Érdemes külön is megnézni ezért ezeket az új szempontokat.

• Az egyik a megvesztegetés kérdése volt. A résztvevő számára meglepő volt, hogy a hivatali előrelépéshez ilyen erővel és nyíltan kapcsolódhat hozzá a korábbi elvek megtagadásának kérése. Egy másik résztvevőt elgondolkodtatott, hogy mennyire erős, töréspontot eredményező szerepe van a véleménykülönbségeknek a magasabb pozíciókban, amely az „egyszerű emberek” életére később hatással lesz. A döntés sokszor egy tollvonás „intézi el” milliók életét.
• Egy férfi rácsodálkozott a barátság megélésének iyen „hőfokára, tartalmára, telítettségére”, amelyet már régen elfeledett.
• Egy hölgyet arra ébresztett rá, hogy nem feltétlenül kell fekete-fehérben nézni a dolgokat, mert lehet „ügyesen” is csinálni. Egyszerre elfogadni az állást és támogatni a barátot.

/A másik két csoport új nézőpontjai külön elemzésekben olvashatók/

Mi a véleményed arról, hogy érdemes-e korunkban kiállni a barátság mellett a többség véleményével szemben? Változott-e a világ ebben a tekintetben?

Az evangélikus gimnázium tanulói közül az osztály fele azt gondolta, hogy világ rossz irányba változott, vagy mindig is rossz volt. A leövey-seknél ez csak 30%, a felnőtteknél pedig 20% volt. A megkérdezettek közül tehát a legfiatalabbak és a legidősebbek vélekedtek úgy, hogy korunkban már lehetőség van a barátság és az újítások melletti kiállásra. Sokan jelezték, hogy az információ gyorsasága és közzétételének lehetősége az, amely elősegíti az új találmányok elfogadását. Volt, aki általánosan is megfogalmazta, hogy a „nyilvánosság segíti a kisebbségben lévőket”. A felnőttek közül többen leírták, hogy kérdés megfogalmazásánál a barátságot, a ’célok és elvek melletti kiállással’ kellett volna helyettesíteni, mert inkább azt lehet a karrierrel szembehelyezni.

 Ha te készítenéd ezt az előadást, mi az, amit másként csinálnál? Mi az, amit jobban hangsúlyoznál? Mi az, amit elhagynál? Milyen új elemekkel, részekkel bővítenéd?

Az előadáson mindkét gimnáziumi osztály esetében a csoport 50%-a állt elő eredeti, érdekes ötletekkel, még a felnőttek 20%-a adott javaslatot. Az ötletek részletesen az adott csoportokról szóló írásokban szerepelnek. A javaslatok majd mindegyike bővítést, új elemek történetbe szövést jelentette, csak kettő volt, amelyik jelenet elhagyását javasolta. Az egyik jelenet, a ’kiabálós’ volt, amelyet a leövey-s diákok számára volt idegen, ezt a diákok harmada kihagyta volna, a másik „Ignácz őrjöngése”, amely az egyik felnőtt számára volt ’erős’. Ennek talán az a magyarázata, hogy a leövey-s diákok és a felnőttek csoportja fele akkora volt, mint az evangélikus gimnázium csoportja így talán kisebb körben állva közvetlenebb volt a hatás, valamint az evangélikus diákok már voltak a KÁVA színház egy másik előadásán, így nem volt idegen tőlük az érzelmileg fűtött interakcióra késztetés.

Ha te lennél a szervező meghagynád-e a drámás és múzeumped. részek arányát?

A többség meghagyná az arányokat ebben a formában minden csoportnál, de leginkább a felnőttek voltak azok (80%), akik elfogadták az eredeti szerkesztést.

Más élményt jelentett-e számodra, hogy a történetet egy múzeumban játszották, mintha az iskola vagy a színház falai között lett volna előadva?

A válaszokból kiderült, hogy leginkább a református diákoknál (85%) segítette a „jobb beleélést” és a „ráhangolódást”, de másik két csoport esetében is 60%-nál több volt azok aránya, akiknek „átélhetőbbé” tette a korabeli valós környezet a darabot.

 

„Van-e olyan kérdés, amelyről szívesen beszélgettél volna az előadás után a többiekkel vagy az előadás készítőivel?”

A többség vágyott volna ilyen jellegű beszélgetésre. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjainak és a Múzeumok Éjszakája résztvevőinek 50%-a szeretett volna beszélgetni az előadás után, a Leövey Klára Gimnázium tanulóinál ez az arány 60%-os. Volt, akit az érdekelt, hogyan hívták életre a művet, honnan gyűjtötték az anyagot, milyen taktikai lépéseket építettek be a közönség válaszaitől függően, vagy hogyan döntöttek volna maguk a színészek. Más a közönség érzéseire lett volna kíváncsi közvetlenül a darab után, és utókövetéssel néhány év múlva.

 

Ha a kérdőív válaszaira összességében, általánosan tekintünk, akkor megállapítható, hogy a Múzeumok Éjszakájának résztvevői számára volt a legszokatlanabb ez az előadásforma, és őket érintette meg leginkább. Szintén ők voltak, akik a legkevesebbet változtatnának az előadáson mind arányait, mind az új elemekkel való gazdagítást illetően. Meglepő volt számomra, hogy a világ változását feltűnően pozitívra értékelték, hangsúlyozva a nyilvánosság és az információtovábbítás gyorsaságának erejét, amely a civil kurázsi lehetőségét rejti, és amelyre rá lehet erősíteni egy elgondolkodtató előadással.

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjai kritikus gondolkodásra képes, inkább intellektuális úton befogadó közönség. Náluk változott a legkevésbé a barátságról való vélekedés, és új nézőpontok is kevésbé jelentek meg, mint a másik két csoportnál. Viszont rendkívül érdekes és értékes javaslataik voltak, a múzeumi környezetet is inspirálóbbnak érezték, mint a másik két csoport.

A Leövey Klára Gimnázium tanulói számára kihívást jelentett a módszer elfogadása különösen az elején, hiszen nem volt részük még ilyen élményben. Új nézőpontokkal gazdagodott a csoport többsége, és náluk változott leginkább a barátság fontosságáról való vélekedés. A csoportdöntéssel leginkább ennek a résztvevői körnek a tagjai nem tudtak azonosulni. Náluk is sok volt az új javaslat, de mint több kérdésre adott válaszuknál, itt is megjelent a ’kiabálós’ rész elhagyása. Ők voltak azok, ahol a legtöbben szerették volna megváltoztatni az arányokat, de az irányok különbözőek voltak. A múzeumi környezet sokkal kevésbé volt hatással a rájuk, mint a másik gimnázium diákjaira. A leövey-s diákok hívószava a ’barátság fontossága’ volt, az evangélikus diákok számára és a múzeumok éjszaka program résztvevőinek ’a döntési dilemmáról’ szólt az előadás.