Mire képes a legendamese?
-Arra, hogy gondolkodjunk; erkölcsről, vezetői képességekről, elhivatottságról, célokról, önmagunkról.
-Arra, hogy vitázzunk, és közben korrekten érveljünk a saját álláspontunk mellett.
-Arra, hogy meghallgassuk a másikat, és gyakoroljuk a demokratikus döntés képességét.
-Arra, hogy a hét szabad művészetet átadjuk.
Szeretem, amikor egy mesét a saját életünkre tudunk vetíteni! A mese indít, vele vagyunk, benne vagyunk, de védetten. Ugyanolyan védett burokban, mint a drámánál. Talán azért használom mindkét eszközt. Megtart bennünket! Nem lépünk ki a valós térbe, de a megélt tapasztalat ugyanolyan erős, mintha a valóságban dolgoznánk. Átvisszük, átemeljük a cselekvést, az erkölcsi tartást az életünkbe. Elgondoljuk, hogy feltesszük valamire az életünket, és később visszaköszön majd a vállalás, még akkor is, ha egy meseterápiás foglalkozás során tettük meg.
A vezetőt mi korrekt dialektikára, igaz retorikára, és önkifejező művészetre tanítottuk.
Remélem 18-11= 7 év múlva, majd használni tudnák!
A nagyobbik csoportommal a héten fejeztünk, be egy három foglalkozásból álló sorozatot, amely Szt. Gellért legendájára, épült, és amelyből én ’’írtam’’ egy mesét.