„.. amit először elejtett, az épp a fekete hátú kölyök volt, amelyik odalenn rámosolygott a tengerben..”
Hogy lehet ezt gyerekeknek átadni? Elképzelik a kis fókakölyköt, látják a lelki szemeik előtt a törzsét mentő férfit, majd az egyik ledöfi a másikat.
Egész egyszerűen, elmondod a mesét, majd áldozatot mutattok be mindenért, amit ti megkaptok…. na azért ez nem ilyen egyszerű… Előtte át kell venned annak az eszkimónak a gondokodását, aki éhes, és meg kell békélned a természet körforgásával. A fiatalok ezt sokkal zsigeribb úton érezik. Igaz az eszkimó is ölhet hálásan és öncélúan is… erről is gondolkodtunk.
A mesének van egy másik síkja is, amelyet UKUA a tenger anyja testesít meg. Az ő hajának kifésülésére, akár egy egész nemzedék környezetvédelmi nevelése lenne építhető. Persze ez a szó (környezetvédelem), szóba sem került, mert a didaktikus közléstől azonnal elfordulnak a gyerekek. De ha nem mondjuk ki, akkor is lesz a hajban minden, és undorodva szedik ki, amit előtte ők dobáltak bele. Nem csupán tárgyak, de erkölcsi szennyeződések is felszínre jönnek.
Ettől csodálatos a mese! Ha akarod a lelkedet tisztítod vele, ha akarod hajadat…