Ilyenkor egy felkészítő tanár nagyon nehéz napokat él át. Én a feladatok tükrében egyre csak azt vizsgáltam, hogy mit tudtam volna még megtanítani, mit lehetett volna másként magyarázni.
Persze, mindig lehet jobban, másként, de ha egy tanulót eljuttattál a maximumáig, és úgy érzed a 10-es feladatot nem tudná megoldani, akkor gyakoroltatod azt a típust, ami biztos pontszerző, és vele örülsz a 25 pontnak. Persze van olyan is, akinél bosszankodunk a 43 ponton, de az egy másik történet.
Csodát tenni nem lehet. Persze a felvételi rendszer sem azt a célt tűzi ki, hogy minél több gimnazista, majd diplomás ember legyen hazánkban.
Így a nyolcadikos matek sem azt tudakolta, hogy mit tudnak a gyerekek, hanem azt, hogy mit nem. Elismerem, hogy a mateknak is a szövegértés az alapja, de ha pontosabb, egyértelműbb megfogalmazással segítjük a feladatot, attól még nem esik le a karikagyűrű a feladat alkotójának az ujjáról, és nem mellesleg nincs annyi kudarcélménye a diákoknak.
De senki ne csüggedjen! Nem ez lesz a gyerek életének legfontosabb történése, hogy melyik iskolába veszik fel!
Mindenkiből lehet bármi is! Hol vagyok én már a 14 éves közgazdasági szakközéptől….. nem illettem oda.. de ez egy másik történet…