A kristálygömb című mesével dolgoztunk a csoportommal, amelynek az élményeit szeretném veletek megosztani.
A történet szüzséje röviden: Az elvarázsolt királylány az Aranynap kastélyában üldögél, és csak a tükörben látszik a valódi szépsége, egyébként ezer ránccal barázdált hamuszürke arca van. A huszonnegyedik egyben utolsó próbálkozó próbálja megmenteni a varázsló átkától. A fiú sorsa sem felhőtlen mert édesanyja a boszorkány már két testvérét elvarázsolta. Most állat képében segítik a fiút a kristálygömb megszerzésében, amely a varázsló erejét jelenti. A gömb a bölény-tűzmadár kombó legyőzésével lesz az övé.
Két egymást követő foglalkozás épült a mesére.
Az első alkalommal a beléptetés során mindenkinek fel kellett vállalnia egy állatot, mert ha nem választ sokkal rosszabb sorsot kap. A az aranynap kastélyának
érzékszervekkel történő körbejárása után, királylányként néztük meg, hogy milyenek vagyunk akkor, amikor legszívesebben a tükör mögé bújnánk, amikor nem szeretjük magunkat, amikor valami rossz ér bennünket! Lerajzoltuk magunkat így, (természetesen nem a művészi ábrázolás, vagy felismerhető arc volt a cél). A rajz hátuljára írtuk a problémáinkat, amelyek ezt a lelkiállapotot okozzák. Aki akart, az mesélhetett róla, majd mindenki hazavitte, és este, ha gondolta széttéphette.
A következő alkalommal egy általánosabb szintre emeltük a mesét. Összegyűjtöttük mindazokat a rossz élményeket, amelyek egy kamasszal az iskolában megtörténhetnek. Ráírtuk őket bölényre (körvonalas papírrajz), és mindenki a saját módján legyőzte. Volt, aki harccal, volt, aki szép szóval, volt, aki -a nyári élmények alapján- gandhisan, békésen. Megbeszéltük melyik, mikor lehet hatásos. Kipróbáltuk a „szigóri mórit” is, a végén „kapd el a bölényt” betéttel, és bejött, különösen amikor kilenc kamasz erősítette fel a hangját a végén.
Majd a tűzmadár következett, amely az agressziót jelentette számunkra. A gyerekek választottak csoportonként egy vörös tárgyat, amelynek képletesen szerepelnie kellett egy elképzelt történetben.
A kristálygömböt a végén körbeadtuk, és mindenki elmondta, hogy mit jelent számára, és mi a legfőbb ereje! Majd csináltunk egy olyan kört is, amelyben kérni lehetett a gömbtől. Én azt kívántam, hogy 10 fő felett is tarthassak majd szakkört. Erre azt mondta az egyik kislány, hogy „de Szilvi néni, azt szoktad mondani, hogy 13 főnél többre nem tudsz figyelni egyszerre, akkor meg nem mindegy az a három…” – és milyen igaza volt…