A hétvégén Tátrai Vandánál voltam…
A mesék főszereplőiknek megvan a maguk története. Egy meghatározott fejlődési irányt követve feladatokat teljesítenek, állandó mozgásban vannak. Minden cselekvés, minden megoldott feladat után, szellemi és fizikai továbblépés következik. Az új feladat pedig, egy másik helyszínt, egy új stációt jelent.
Igaz-e ez fordítva is, hogy minden helyszín más-más cselekvést igényel? Szerintem igen. Mást kell tennünk egy boszorkány házában, mást az üveghegyen, megint mást a sűrű erdőben, és a Nap szállásán. Nem véletlenül váltunk helyszíneket, mert ha fejlődni szeretnénk, a feladat sem lehet ugyanaz. Csak akkor kell ismételnünk, ha elbukjuk az első próbálkozást. A megküzdési mód talán állandó, de a feladatok mégis mások lesznek. Így minden helyszínnek megvan a maga cselekvése. Egyfajta rend uralkodik benne.
De nem csupán ebben az értelemben van rend a helyszínek között. A helyszínek átvesznek a meséktől egyfajta holisztikus szemléletet, harmóniára való törekvést is. A fizikai síktól haladnak a szellemi formák felé, a profántól a szakrális irányába. Rokon ez az emberi létünkkel is, a Maslow piramisunkkal. Egyfajta hierarchikus forma, ahol minden egymásra épül. Nem gondolhatsz addig a királyságra, amíg az életedért küzdesz. Persze ott lebeg a szemed előtt, mint cél, de a helyszín a jelenben tart, és szembesít a feladatoddal. Sőt, ha elértél valahová, és megpihennél egy faágon, de nem vagy jogosult rá, mert például álhős vagy, a fatörzs belsejében, egy meredek csúszdán -én legalábbis így képzelem- száguldhatsz lefelé. A folyamat kétirányú, és nem veszélytelen, de az élet sem az.
Mit láttok a térképen? – kérdezte Vanda az elején. Mindenki mást látott; erdőt, várost, kutat… Én azt válaszoltam, hogy egy női testet fába zárva, amelyen kirajzolódnak a csakrák. Ez persze távol volt a magyar népmeséktől, és később jutott eszembe, hogy védekezhettem volna Pressing Lajossal, aki még a nádikat is látta volna benne.. de azért jó, hogy ezt akkor nem mondtam…
Mindenesetre a térkép túlmutat önmagán, és ez jó…
Ötletesek az eszközök, amelyekkel bővíteni tudtam, az eszköztáramat, és ez is jó…
Nagyon mosolygós, kellemes volt az a másfél nap, és ez is jó..
Várom, hogy a következő alkalommal, egy kicsit mélyebben is beszélgessünk a térképről!
Köszönöm Vanda Tátrai!
