Szerencsére még a karantén előtt sikerült játszani Lilla történetéről. Ő egy olyan lány, aki nem jár felvételi előkészítőre, még soha nem volt nyaralni, és néha szinte láthatatlan….
Bebújtunk a bőrébe, és átéltük, hogy majdnem kiemelnek a családból a lakhatási nehézségek miatt. Bár a család csak az anyát jelenti számunkra. Kaptunk egy naftalinszagú, régi dzsekit a 70-es évekből, és éppen attól a valakitől, aki befogadja Lillát és az anyukáját. Persze Lillaként felvettük és hordtuk…
De arról is játszottunk, hogy titokban elvesszük ezt a dzsekit, mert mi vagyunk a barátnői és csak „jót akarunk neki”. Jót tettünk-e, vagy ez merő gonoszkodás?
Mit lehet írni egy levélben, ha be kell vallanunk a dolgot, és kamaszok vagyunk?
Majd elgondolkodunk azon is, hogy mit jelent ’’jól nevelődni’’. Lehet-e egy kamasszal egyáltalán ’’foglalkozni”, vagy már előbb kellett volna?
Végül a gyerekek anyukák lettek, és a lányuk szülinapjára választottak zeneszámot a kívánságműsorba. Csak egy bökkenő volt, hogy amikor bemondták a rádióműsorban Lilla nevét, a többi ünnepelttel együtt, a zeneszám az anyuka kamaszkorának slágere volt. Akkor most mi van…. szeretnek bennünket vagy sem…?