Amennyire Gandhi a hinduizmus dzsaina ágától eljutott egy vallások feletti világnézethez, annyira a Pancsanatra is ’eljut’ a hindu tanmesétől, a nemzetek feletti tanításhoz. Igaz a könyvet (igazából öt könyvet) egy brahman írja egy uralkodó kívánságára, de létkérdéseivel megannyi élethelyzetet lefed, így sok meseterápiás folyamat találhat mintára benne.
Mi egy háromrészes foglalkozássorozat utolsó programjaként jutottunk el a Pancsatantra egyik meséjéhez, az első a hindu kasztrendszerből kiinduló, kirekesztésekről játszó foglalkozás volt, a második pedig, -Ghandi gyermekházasságával szembesülve-, a hagyományok-önállóság-kapcsolatok kérdéskörét körbejáró drámás munka.
A Pancstantra szókimondó, köntörfalazás nélküli, sokszor nyers meséiből, mi a nyúl és az oroszlán történetét választottuk. A szüzsé egyszerű: az állatok alkut kötnek az oroszlánnal, és ezek alapján mindennap valamelyik feláldozza magát, hogy az oroszlán ne tizedelje korlátlanul a többieket. Amikor a nyúl kerül sorra, megváltozik minden… A fiatalok írtak befejezést a történethez, és legalább annyi változat született, mint amikor a ’Fák titkos szívét’ fejezték be. Volt, aki beszélgetett az oroszlánnal, volt, aki titkon segítségül hívta a többieket, volt, aki megszégyenítette, volt, aki cselszövéssel veszejtette el. Izgalmas munkák születtek.
A foglalkozásokon mindezek mellett megéltük az oroszlán és a nyúl voltunkat, ismerkedtünk a fűszerekkel, istenekről játszottunk, vitafórumot tartottunk, érveltünk a hagyományok mellett ellene.