A Föld napja alkalmából ovisoknak tartottam meseterápiát
Nagyon picik voltak, és nagyon aranyosak, és annyi mindent tudtak a Földről: a vetésről, a gondozásáról, az aratásról… De ez mind eltörpül amellett, hogy érzik, hogy a tavak és az emberi lelkek tisztasága összefügg, nem tudjuk addig megtisztítani a folyókat, még magunkban nem végeztük el ezt a munkát! Ezért lehetettek olyan szimbiózisban a picik és mese története.
Vándoroltunk és kerestük -magunkban- azt a bölcset, aki tanácsot ad nekünk, hogy hogyan lehet újra tiszta a tó, de nem találtuk. Találtunk viszont másokat, akik segítséget kértek, ezért vittük tovább az ő problémáikat is.
A környezetvédelem ott kezdődik, hogy mások szempontjaira, terheire is figyelünk, mert lehet, hogy ami nekem könnyebbséget jelent, az másoknak teher, esetleg a Földnek is az… Persze a környezetvédelem szót nem használtuk, mert az még nem az ő szókészletükbe való, inkább beledobáltuk a tóba mindazokat a dolgokat, amelyek széppé teszik az életünket, hogy kiszorítsuk a szemetet, a koszt, a bántást, a csúfolást és a kirekesztést.
Rájöttem, hogy a saját csoportjaimban (felsősök, felnőttek) is csak ezen a szinten érdemes tisztítani magunkat és a világot!