BMSZKI – 20 szuperhős- Az idő sátra – A tizenkét hónap meséje
Egyetemi végzettséggel hajléktalanellátásban dolgozó emberek. Tisztelem őket! Én is dolgoztam hajléktalanokkal, de csak rövid képzéseken. Ők nap mint nap ezt teszik, és néha elegük van a világból, egymásból, az esetekből, a megbeszélésekből… és a kiégés jeleit mutatják..
Azért mentem hozzájuk, hogy tompítsam a csoport belső feszültségeit, egymásra találással és önelfogadással.
A tizenkét hónap meséjével gondolkodtunk és játszottunk arról, hogy ki léphet be az idő sátrába, és ki kap ajándékba lehetőséget az időtől. Mennyire kell jónak lenni hozzá? Mitől függ a jóság? Tulajdonságoktól, világlátástól, a világhoz való kapcsolódástól? Mi vajon beléphetünk-e? A tizenkét hónap végül elfogadott bennünket, beléphettünk a sátorba, mert egyrészt letettük elé mindazt, amit gátol bennünket önmagunk megtalálásában és megszeretésében, másrészt felvettük a többiek bátorítását.
Szerettem ezt a kétórás foglalkozást; a zenét, amelyet életre hívtak a hangszerekkel, a képzeletbeli utazásokat, ahova egymást repítették, az idő sátrát, amely színes volt, és megtartó.