Olyan közösség része voltam szombat délután, ahol az itt dolgozó emberek elkötelezetten segítik a környék hátrányos helyzetű gyermekeit, átfogva a teljes gyermeki lelket és testet. A tanításon kívül hosszú beszélgetéseken keresztül oldják a lelki problémákat, alternatívákat és jövőképet mutatnak számukra a programok során, és nem mellesleg minden nap adnak uzsonnát és vacsorát, amelyből jut a családjuknak is.
Az én foglalkozásom a lecsendesedést segítette, a haragkezelésre fókuszálva. A tűzmadarak és bölények ereje – amely karácsony előtt is ott van a sokszor magatartási és beilleszkedési nehézségekkel is küzdő gyerekekben- arra várt, hogy kiadják magukból és megzabolázzák. A bölényre így felkerült a lelki bántalmazás, a kiabálás, a csúfolódás, az italozás és a cigi, mint legyőzendő vagy eltörlendő dolgok a föld színéről. A tükör is körbejárt, és aki belenézett, az kapott a háttérből egy tulajdonságcsokrot, amelyet szeretnek benne, és amelyen egy királyfi is ámulna.
A vége felé „Amikor haragos vagyok…” kezdettel íródtak pici rigmusok, amelyeket inkább verskezdeménynek neveznék, de a zene, amelyet hozzá kapcsoltak átütő erejű volt, mind hangzásában, mind kreativitásában. Kultúrahordozónak is nevezhetném, vagy kapocsnak, amely a mese mélyebb rétegei felé vitte a gyerekeket, de akkor csak hallgattam és örültem, hogy részese lehetek.
Még egy kulináris élvezet is várt rám, mert aznap túróscsusza és harcsapaprikás volt, egy étterem jótékony felajánlása által.
Köszönöm a meghívást Tímea Suhayda és Emma Petrovszki!