20 321 0582 nskszilvia@gmail.com

Boldizsár Ildikó meséjét vettük alapul az év utolsó foglalkozásához.

A foglalkozás arról szólt, hogy mit tudnak adni a gyerekek a környezetüknek, vagyis miért lehetnek kutak, és milyen az az éltető víz, amelyből másoknak is jut. Ha pedig elfáradnak, kimerülnek, akkor van-e olyan fa, aki segít nekik. Mindenki másfajta kutat alkotott, de minden kútra rákerült a két fogalom, az egyik, hogy mit tud ő adni, a másik, hogy mit kér amikor neki van szüksége energiára, vagyis, hogyan tudja fogadni a szeretetet. Az egyik fogalom a foglalkozás elején, a másik a végén.

A mesében szerintem az egyik legszebb kép, amikor a kútnak elszorul a torka valamiért. Ezzel analóg módon a foglalkozáson olyan szituációkat kerestünk, amelyeket átéltünk és torokszorítóak voltak.

Mindenki elmondta, de csak a ‘’kategóriát”, amelyhez kapcsolódott, nem a konkrét esetet, és játszottunk is róla. Rájöttünk, hogy egyszer mi vagyunk a kutak, másszor a fák, de ez így van jól! A végén nekem szorult el a torkom, amikor közös kutat csináltak a gyerekek, mert az az erős igazán, amit mindannyian tartunk.