Kemény, mert az eszkimók földjén kemény a tél, és a hótömbök is kemények, amiből építkezel, kemények a próbák, amivel férfivá avatnak, kemények a bántások, mert az életedbe kerülhetnek.
Ezen a foglalkozáson még csak rítusaink voltak, áldoztunk az ősi sámánhitünk szerint a hó, a sarki fény, és a tengeri állatok istenének. Utána, mivel az eszkimóknál a 12-13 éves kor már felnőtt lét kezdete, a csoport tagjai rájöttek, hogy ideje férfivá válniuk. Ezt persze el is játszottuk.
A mesei térbe egy kunyhóban kucorogva léptünk be, amit mi építettünk. Boldogan éltünk, mint nagy család. A kutyákat pedig kint hagytuk, hogy beássák magukat a hóba.
Középen volt egy fontos tárgy, egy ostor, nem nyúltunk hozzá, (mert ilyet nem játszunk el, maximum lassított, mímes játékkal, vagy még azzal sem), de sok dolgot elképzeltünk.
A következő órán csontocskák hullanak majd, és aki ismeri a mesét, az azt is érti, hogy miért írjuk majd rájuk azokat a történeteket/tulajdonságokat/gondokat, amik nekünk már nem kellenek, amiktől csak gyengék leszünk!