Ma a kamishibai segített nekem a diósdi Családsegítő Központban!
A bejelentkezők alapján az 5-10 éves korosztályra számítottam, és így építettem fel a foglalkozást is, de hirtelen a 3 évestől kezdve a 12 évesen át minden korcsoport megjelent, néha anyukával, néha csak a csemete maga jött a háromórás játékra!
Az újratervezés másodperceiben eszembe jutott a kamishibai színház. Nem terveztem vele, de szerencsére Holle anyó velem volt. Csodálatos összhang alakult ki a gyerekek között, mert mindenki a saját szintjén tudott kapcsolódni a meséhez. A színház lapjait a nagyok mozgatták, ha játszottak akkor én és ők erősítették fel a szereplők gondolatait is, élővé téve a rajzokat. A kicsik így a mesét kétféle formában, mintegy szimultán kapták, finom átvezetéssel a kamishibai és az élőszereplős megjelenítés között, sőt egy harmadik síkon, az érzékszerveiken keresztül is kapcsolódtak a meséhez. Ők voltak azok, akiket kisült cipókként kihúztak a kemencéből, gyümölcsként ringatóztak a fákon, vagy sűrű hópelyhek formájában hullottak alá az emberek világára.
Ilyen korkülönbséggel mesés foglalkozást nem vezettem még…de csodálatos volt.
A képeken egyrészt Holle anyó történetét, másrészt azokat a címereket látjátok, amelyet a foglalkozás elején készítettünk, amikor még csak arra vágytunk, hogy elmeséljük kik is vagyunk valójában, és ezzel a tudással el tudjunk menni Holle anyóhoz!