A legszebb barátság sem tudja megváltoztatni valakinek az alaptermészetét, mert vannak dolgok, amelyek állandóak maradnak bennünk, akár jók, akár rosszak.
A történet nagyon egyszerű, mégis zsigeri erővel hat. Ha pedig analógiát keresel a való élettel, azt a gyerekek árnyjáték formájában remekül fel tudják építeni. Egyéniségeket ábrázolnak egy edző, tanár, vagy egy kortárs személyében, persze konkrét nevek nélkül, mert ez szabály. Ha alkotsz abban benne vagy, ha mandalát csinálsz akkor sokszorosan. Nem a színezős formát használtuk, mert az ugyan meditatív, nyugtató, de éppen a formák kötöttsége veszi el a lehetőséget attól, hogy a kifejezz valamit magadból, és a világgal való kapcsolatodból. Értsd meg a Sri Yantrát, majd kapsz egy sima lapot. Rajzolsz és utána 2 percben beszélsz róla.
Felemelő és megtisztelő érzés, amikor kamaszokat hallasz ilyen mélyen önmagukról mesélni. Mivel két és fél éve hozzám járnak, így még az is meg merték mutatni, hogy hol látja valaki magát a másik mandalájában.
Ezt a foglalkozást egy különleges haragkezelési rész előzte meg, drámás gyakorlatok sora vezetett (papírgyűrésekkel, érzelem-folyosóval, a harag saját testünkből történő gépezetének előállításával, jelenetekkel). Ezeknek a képeit is ide teszem, mert nélküle nem jöhetett volna létre, a második foglalkozás. A mandalák annyira személyesek, hogy csak a Sri Yantrát teszem ki, mert mi emberként meg mertük mutatni a diszharmóniát is önmagunkban, de ez nem tartozik a külvilágra.