Kostas Amoiropoulos váci workshopján jártam. Kostas olyan nyugodt és derűs jelenléttel dolgozik, amely különleges a drámatanárok körében. Magabiztosan és könnyed humorra vezeti a foglalkozást, amely mellőz minden harsányságot, de mégis erőteljes, lendületes és lebilincselő.
A hét kecskegida meséjével dolgoztunk, pontosabban azzal a történettel, amely a mese kezdete előtti időszakra fókuszál. A farkas még nincs jelen, csak a jelei, már harapott, már félünk tőle, de még nem okozott halált. Idegen, aki érkezik, akinek a jelenlétére figyelmeztetni kell a kecskemamát. A kecske közben már nem is kecske, hanem egy egyedülálló anya, aki az általunk épített falu szélén lakik. Kostasnál a szerepbe léptetés is gördülékeny. Észrevétlenül visz be minket egy olyan világba, ahol a afalu lakóiként nekünk kell meggyőznünk az anyát, hogy mondja el a gyerekeinek, hogy veszélyben vannak.
Egy pici elméletet is kaptunk, amely számomra egy fontos dolog alátámasztását jelentette. A meseválasztásban ugyanis -Dorothy Heathcote nyomán- Kostas is, a meseterápia mintázat módszerét követi, csak ő brotherhood-nak hívja. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint a mesei hős érzéseinek, hiányosságainak, vágyainak, motivációinak, körülményeinek a rokonítása, összekapcsolása a résztvevőkéivel.
A programon Bethlenfalvy Adam fordított, tökéletesen átadva Kostas szavait. Köszönjük neki és Apor Vilmos Katolikus Főiskola Drámapedagógiai Központjának a szervezést és a befogadást. https://avkf.hu/dramapedagogiai-kozpont.