Ma délután ért véget egy 2*3 órás foglalkozásom, amely egy legendamesére épült! Erről szeretnék nektek beszámolni!
Még soha nem dolgoztam előtte legendamesével! Ráadásul nagy könnyelműen megígértem az egyik tanítványomnak még januárban, hogy persze, majd játszunk magyar királyokról és a szentek tetteiről is mesésen, mert abban reménykedtem, hogy van róluk legendamese! Nem volt….. Csak szent péterest, jézusost és eredetmeséket találtam, számos forrást átböngészése után is. Bajban voltam.., így elővettem az egyik legendát és átírtam, „mesésítettem”.
Egy Szent Gellértről szólót választottam, mert ő három Árpád-házi király alatt is püspök volt, és tudós ember, ezen kívül kiváló alak, egy elköteleződésről szóló foglalkozáshoz.
A foglalkozás jobban sikerültek, mint a mese…
A foglalkozásról:
A beléptetésnél egyenként üdvözöltem mindenkit, mint magisztrátus urakat. Majd választottak maguknak egy tudományt, a septem artes liberales (hét szabad művészet) közül, és el kellett mondaniuk, hogy mire jó az ő „művészetük”. Ezután beazonosították a saját attribútumukat egy középkori miniatúrán, amelyet kendőkkel keltettünk életre. Forogtunk is hozzá, így olyan volt, mintha egy pogány rítus próbálna keresztény liturgiává szelídülni.
A mese után kerestünk illatokat és tárgyakat a kolostor helyszínein, a herbáriumban, a dormitóriumban, az ispotályban és a templomban, majd megalkottuk a mesében szereplő középkori tárgyakat a testünkből.
Fokozatosan vittük át a saját életünkbe a mesét!
Voltak püspökök, és szópárbajban kellett érvelni amellett, hogy miért őt válasszák meg nevelőnek a kis herceg mellé. Beszélgettünk az elköteleződésről, az értékekről a középkorban és napjainkban. Majd mindenki kapott egy „pergament” és arra kellett felírnia, hogy mit tart fontosnak az életben, milyen dolog iránt szeretne/érdemes elköteleződni! Betettük őket egy süvegbe, amelyből csoportonként húztak egyet és játszottak róla. Később mindenki fogott egy pergament, és a tulajdonosát megtalálva (egy játékkal), biztosítani kellett róla, hogy miért értékeli nagyra a társa által felírt értéket. Az léphetett ki a mesei térből, aki megkapta az elismerő szavakat valakitől.
A mese szüzséje:
Egy kisfiú beteg lesz, és szülei elviszik a monostorba, hogy gyógyítsák meg. Amikor ez sikerül, felajánlják papnövendéknek. A kisfiú felnő, és közben a hét tudományágban pallérozódik. Később meg akarják választani a monostor apátjának, de elhárítja magától, és elindul a tengeren kelet felé. Nagy viharba kerül, és amikor szerencsésen megmenekül, egy öreg bölcs javaslatára felhagy a vándorúttal, és elmegy a pogányok országába, ahol tűzzel vassal irtják őket. Az ottani király éppen prédikátorokat keres. Olyan szépen szól a fiú, hogy őt hirdetik ki győztesnek. A király, választás elé állítja, hogy melyik jutalmat fogadja el. A kis királyfit szeretné tanítani, vagy kap egy egész egyházmegyét. Sokat bucsálódik magában, de végül is a királyfit választja. Mivel jól döntött, ezért megkapja az egyházmegyét is.